Sokan azt mondják, hogy a gyerekkor természetes része a csúfolódás, piszkálódás. „Minket is csúfoltak, mégis normális felnőttek lettünk!”, "Mitől lett most ennyire felkapott az iskolai bántalmazás témája?”- hangzik el sokszor cinikusan a kérdés. Ma már pontosan tudjuk, hogy az iskolai bántalmazás későbbi „normális felnőttjei” nem feltétlenül vették olyan könnyedén társaik rajtuk ejtett sebeit, mint azt sokan gondolták, és ezek a következmények sokak egész életére rányomták a bélyegüket. Szerencsére manapság a társadalom érzékenyebb is lett a témára, illetve több feület is kínálkozik a probléma megvitatására.
Mi is a bullying?
A bullying olyan rendszeres, ismétlődő fenyegetés vagy agresszív cselekedet, amely egy másik személy vagy a számára fontos értékek ellen irányul, azzal a céllal, hogy kárt, fájdalmat okozzon neki. A bullying fontos kritériuma, hogy az elkövető tudatában van annak, hogy cselekedeteinek milyen következményei vannak, és azzal is tisztában van, hogy áldozata alárendelt pozícióban van, vagyis nem egyenrangú. Ebből következik, hogy nem bullying, ha két egyenrangú fiú vagy lány veszekszik, verekszik össze.
Ahogy a technika fejlődik, úgy a gyerekek közötti bántalmazás és kegyetlenkedés az új eszközöket is szolgálatába állítja. A gyerekek közötti bántalmazás sajátos, technikai eszközök és online felületek segítségével megvalósított formáját nevezzük cyberbullyingnak. Na de mitől más a gyerekek egymás közötti “zrikálása” az online térben, versus, ha ezt az offline térben zajlik? Nem pontosan ugyanolyan egymás bántása függetlenül a felülettől, ahol történik? A válasz: nagyon nem! Az okok pedig a következők:
- Nincs felelős: az iskola falai között a legtöbb esetben sejthető a zaklató kiléte, míg az online térben az áldozatnak sokszor fogalma sincs, ki mérte rá a csapást. Ez a különbség nem csupán a zaklató felelősségre vonása miatt fontos, hanem mert az áldozatban egy általános paranoid érzést alakít ki: kiben bízhatok? Honnan jöhet a következő csapás? Egyáltalában bízhatok-e valakiben? Egy korábbi kutatás szerint az internetes áldozatok csupán 31%-a tudta, hogy ki a zaklató személye. Vagyis miközben az áldozat mindenkiben ellenséget lát, addig a zaklató a markában röhögve élvezi a világháló nyújtotta névtelenséget.
- Nincs menekvés: a hagyományos iskolai zaklatás általában lekorlátozódik az iskola területére vagy maximum a hazaútra, ezzel szemben a cyberbullying bárhol jelen lehet, ahol internetkapcsolat van. Vagyis, míg korábban a hétvége, a tavaszi vagy nyári szünet védelmet és megnyugvást jelentett az áldozatnak, addig a cyberbullying elől nincs menekvés. A nap bármely szakában, a világ bármely pontján pillanatok alatt válhatunk online zaklatás célpontjává.
- Nincs határ: Az iskolai zaklatás jellemzően egy osztály, évfolyam, de mindenképpen belátható mennyiségű szemtanú előtt zajlik, míg a közösségi médiában meginduló megalázó posztok pillanatok alatt kerülnek ki az eredeti közösség hatókörén kívülre, több ezer ember üzenőfalára. Az áldozat helyzetét tovább nehezíti, hogy ezek az üzenetek örökké a világhálón maradnak, és bármikor ismét útnak indíthatók. Márpedig a mai serdülőknek az online identitása az énkép szerves részét képezi, így komoly érzelmi és pszichés károkat okoznak a netes megaláztatások.
Nincs kontroll: a kontroll kérdése az iskolai közeghez viszonyítva értendő, ahol a gyerekek (valamelyest) felügyelet alatt állnak. Ezzel szemben az internet kontrollálhatatlan. Míg az osztályban a diák bízhat a tanár, felügyelők, szülei, esetleg a társak fellépésében, addig a chatszobákban, mailrendszereken nincs igazán kontroll. Ezt a kontroll hiányt a fiatalok is érzékelik. Online zaklatás esetén az áldozat gyerekek sokkal nehezebben fordulnak a szüleik segítségéért, mert úgy gondolják, hogy szülőjük úgysem ért hozzá, illetve maguk is megállíthatatlannak érzik a folyamatot.- Nincs fék: a másik szomorúságának, sírásának fékező hatása lehet. Míg hagyományos iskolai zaklatás esetén a bántalmazó szembesül áldozata vagy osztálytársai reakciójával, addig az internetes zaklatónak csak elképzelése lehet arról, hogy mit élhet át célpontja. Az internetes elkövető, miután kevésbé érzékeli szavainak és tetteinek súlyát, kevésbé is érez bűntudatot, és így sokkal könnyebben eszkalálódik a kegyetlenkedés. Minél több az áttétel, minél távolabbi az áldozat, annál könnyebben áll be újabb ember a viccesnek szánt, de mégis megalázó üzenetek továbbításába.
A kutatások tehát egyre inkább igazolják, hogy az online felületen történő zaklatás nagyon súlyos következményekkel jár. Ami egyiknek „jópofa tréfa”, az a másiknak pokollá teszi az életét. A fiatalok 25-30%-a nyilatkozik úgy, hogy tapasztalt már, vagy maga is részt vett cyberbullyingban. Az elkövetők 95%-a csak viccnek szánta, miközben az áldozatok 93%-a élt át magányt, szorongást, negatív érzelmi vagy depresszív tüneteket a zaklatás következtében.
Amikor szülőként azon gondolkodunk, hogy mikor érdemes gyerekünk kezébe okostelefont adni, gondoljuk át azt is, hogy mennyire vagyunk tisztában a közösségi terek működésével, veszélyeivel, illetve hogyan tudjuk megfelelően szabályozni és ellenőrizni gyermekünk online térbe való jelenlétét, mindamellett, hogy meghagyjuk számára a szükséges önállóságot. Gyerekünkkel való őszinte, egyenes kapcsolat segíthet kialakítani a működőképes közös szabályokat.
Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.
Forrás:
- http://utopia.duth.gr/xsakonid/index_htm_files/2_6_15_Kokkinos_Dooley_et_al.pdf
- Patchin, J W. Hinduja, S. (2006) ‘Bullies move beyond the schoolyard: A preliminary look at cyberbullying’, Youth Violence and Juvenile Justice, vol. 4:2 pp 148-169, Sage journals [Online].
- https://cyberbullying.org/Cyberbullying-Identification-Prevention-Response.pdf
- https://www.cybersmile.org/blog/how-is-cyberbullying-different-from-traditional-bullying
- http://onlinesense.org/5-differences-cyber-bullying-traditional-bullying/
