Bizonyított, hogy alaptulajdonságunk az ellenálló képesség.
Amikor valamilyen fenyegetés ér bennünket, hajlamosak vagyunk arra, hogy kezdetben figyelmünket erre összpontosítsuk. Ahogyan szűkítjük figyelmünket, a fenyegetés megnő és a szorongásérzet fokozódik. A koronavírus-járvány egyéni és kollektív sebezhetőségünkön is éles változást hozott. Ez igaz. De nem a teljes igazság. Sérülékenységünk másik oldala a mély ellenálló képesség igazsága.
Itt egy gyors önértékelés. Válaszolj a következő kijelentésekre, hogy általában igaz-e Rád az állítás, vagy sem.
- Képes vagyok alkalmazkodni, amikor változások történnek.
- Meg tudok bírkózni azzal, amiket az utamba sodor az élet.
- Megpróbálom a dolgok humoros oldalát látni, amikor problémákkal szembesülök.
- A stressz leküzdése erősebbé tehet.
- Hiszek abban, hogy sikerül elérni a céljaimat, még ha akadályokba is ütközöm.
- Nyomás alatt összpontosítok, és tisztán gondolkodom.
- A kudarc nem tud elriasztani.
- Erős embernek gondolom magam, amikor az élet kihívásaival és nehézségeivel találkozom.
- Képes vagyok kezelni a kellemetlen vagy fájdalmas érzéseket, mint például a szomorúság, a félelem, vagy a harag.
Ha a legtöbb kérdésre „Igen” a válasz, akkor ellenálló személynek tekintheted magad.
A pszichológiai ellenálló képesség, rugalmasság, vagy másik nevén reziliencia fogalmával egy ideje foglalkoznak. A pszichológia más nagy fogalmaihoz (pl. intelligencia vagy személyiség) hasonlóan nehéz meghatározni a pontos, egyetemesen elfogadott definíciót. De általában, az ellenállási képesség leginkább használt jelentése alatt az egyénnek azt a képességét értjük, hogy valamilyen nehézségen fájdalom nélkül megy keresztül, lesújtó hatások nélkül. Például nehéz sorsú gyermekek is bizonyítják az ellenálló képességet, amikor nehéz helyzetük ellenére el tudnak érni bizonyos társadalmi kompetenciákat (iskolai siker, bizalom az emberekben). Ez alapján talán úgy határozható meg a reziliencia fogalma, mint a sikeres alkalmazkodás folyamata, képessége a kihívást jelentő vagy fenyegető körülmények ellenére bizonytalan kimenetel mellett.
A gyermekekkel és felnőttekkel szemben végzett korábbi kutatások meggyőzően megmutatták, hogy az ellenálló képesség alapértelmezett módunk. A szeptember 11-i terrortámadást követően végzett kutatás 6 hónapig követte a hatásokat. A legtöbb ember, aki - akár közvetlenül vagy közvetve volt érintett a támadásban, mindenképp egy nagyszabású, kollektív trauma részese volt, és ahelyett, hogy súlyosan sérült volna, figyelemre méltó ellenálló képességet produkáltak.
Egy hasonló, 9/11 után elvégzett tanulmány megvizsgálta az ellenállási képességet, a poszttraumás stresszszindróma tüneteinek létét vagy nem létét. A rugalmasságot a vizsgált emberek több mint 65%-nál figyelték meg. Az emberi psziché erős, vagyis jól védett a kudarcoktól, a sikerre van „tervezve”. Sokkal inkább rugalmasok vagyunk, mint sebezhetők.
A jelenlegi kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy az ellenálló képesség nem annyira személyiségvonás, mint inkább egy dinamikus, kölcsönös folyamat, amely reagál a körülményekre és a kontextus körülményeire. A környezeti jellemzők jobban előrejelzik az alkalmazkodóképességet, mint az egyedi tulajdonságok.
Míg – tudjuk, hogy sok mindenre igaz, hogy - a gyermekkori kapcsolatok ugyan fontos szerepet játszanak a rugalmasságban, a jelenlegi társadalmi támogatás valószínűleg még fontosabb, a szociális támogató hálózat mérete és minősége egyaránt kapcsolódik a rezilienciához. A szociális támogatás több pszichológiai és magatartási mechanizmus révén segít jelen helyzetben. Például motiválhatja az embereket a megfelelő viselkedés elfogadására, segíthet a stresszes események kevésbé fenyegető megélésében. Fontos, hogy a jelenlegi környezet támogassa, ösztönözze, modellezze a helyes megküzdést.
Az otthoni üzenet kettős
Először is, a saját ellenálló képességünk a helyzettel szemben nem teljesen rajtunk múlik. A siker vagy kudarc nagy része attól függ, hogy vajon a konkrét fenyegetés, megváltozott helyzet igényei jól illeszkednek-e képességeinkhez, tapasztalatainkhoz. Sőt, a múltbeli és a jelenlegi külső körülmények (amelyek mindegyike jelentősen kívül esik ellenőrzésünkön) erősen befolyásolja a rugalmasságunk „képességét” - a hatékony megküzdési képességek fejlesztését és azok alkalmazását.
Másodszor, az alkalmazkodás képességének bizonyos szempontjai valóban rajtunk múlnak. A stresszes időkben hozott döntések számítanak. A leghasznosabbak a következők:
1. Az elszigeteltség érzése helyett tápláljuk és fektessünk energiát társadalmi kapcsolatainkba (intim, családi, közösségi) online módon – ezzel másoknak is segíteni tudunk.
2. Szándékosan vegyük be a rutinunkba azokat a tevékenységeket, amelyek értelmet, örömöt, békét és vigaszt kölcsönöznek.
3. Ahelyett, hogy lefagynánk, növeljük rugalmasságunkat. Fogadjuk el érzéseinket, és döntéseink során vegyük figyelembe értékeinket és céljainkat; igyekezzünk alkalmazkodni és lehetőségeket találni válsághelyzetben; széles perspektívában értékeljük helyzetünket; ne higgyük el az első gondolatot, amely eszünkbe jut; ellenőrizzük a tényeket.
4. Ahelyett, hogy homokba dugnánk a fejünket vagy túlzottan aggodalmaskodnánk, tegyünk problémamegoldó intézkedéseket. Összpontosítsunk a helyzet azon aspektusaira, amelyek ellenőrzésünk alatt állnak; fogadjuk el a világ előtt álló kihívást. Ahelyett, hogy a berögzött módon reagálnánk szokásainkra, reagáljunk a tudatos választásra.
Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.
Forrás:
