Beszéljünk a kirekesztésről!
Kirekesztésről beszélgetni sokszor felnőttek között is nyomasztó, úgyhogy különösen ijesztőnek érezhetjük, ha gyermekünkkel kell elmélyedni a témában. Az eltérő anyagi helyzet, a testi fogyatékosság, a bőrszín különbségei, de akár egy kevésbé “menő ruhatár” vagy szemüveg viselése is vezethet egyik-másik gyerek társaságból való kizárásához az iskolában. Mit tehetünk, ha ilyennel szembesülünk, vagy még rosszabb, saját gyermekünkben ismerjük fel a kirekesztő szereplőt?
Sokan nem szeretnek a gyerekükkel az emberek közötti különbségekről beszélgetni, így kerülve a “kínos” témát, de a gyerekek akkor is pontosan látják, hogy bizonyos emberek mások, mint a többiek, és vannak csoportok, akiket máshogy kezelnek.
A gyerekek például már egészen pici korban képesek különbséget tenni a bőrszín különböző árnyalatai között, és jobban kedvelik azt, amelyik hasonló a sajátjukhoz.
Amikor a szülő kínosan kerüli, hogy gyermekével az emberek közötti különbségekről beszéljen, akkor a gyerek, akinek korábban természetes volt, hogy az emberek sokszínűek, azt tanulja meg, hogy ez a téma kényes és tabuként kell kezelni.
Néhány tipp, hogy hogyan beszéljünk gyermekünkkel a kirekesztésről:
1. Ne tervezzünk szigorú menet szerinti beszélgetést, hanem vessük fel a témát és hagyjuk, hogy több alkalommal, a maga medrében történjen a társalgás.
2. Sok szülő kínosnak érzi, hogy olyan témákról beszéljen, mint korai szexuális kapcsolat, alkoholfogyasztás, vagy kirekesztés. Kezdetben lehet, hogy nehezebben megy a társalgás, de ez szép lassan feloldódik és könnyebb lesz!
3. Olyan nyelvet használjunk gyermekünkkel, ami illeszkedik a korosztályához. Ahogy idősebb lesz a gyerek, egyre mélyebb és árnyaltabb lesz a beszélgetés.
4. Arra válaszoljunk, amit kérdez!
5. A kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekre próbáljunk meg természetesen válaszolni, hogy azt érezze gyermekünk, hogy bármikor, bármit megkérdezhet tőlünk.
6. Segítsünk gyermekünknek megérteni, hogy a sokszínűség érték. A sokféle tapasztalat és nézőpont találkozása segíti a gyereket abban, hogy megértse, hogyan működik a világ.
7. A beszélgetés során igyekezzünk az életből meríteni példákat: “Úgy láttam, hogy azt a kislányt az osztályodból sokszor bántják a többiek, szerinted miért?”
8. Segítsünk gyerekünknek abban, hogy kezelni tudja az őt érő bántó vagy kireszkető mondatokat. Mondjunk esetleg példákat arra, hogyan reagáljon bántó helyzetekben: “Nagyon nem szép így beszélni a másikkal”, "Nem értek Veled egyet, és el is mondom, hogy miért…”
9. Gyermekünktől kirekesztő dolgokat hallva ne támadjuk le, hanem kérdezzük meg, hogy miért érez úgy, mitől fél? Tegyük helyre az esetleges félreértéseket.
10. Gondoljuk végig saját viselkedésünket. Jöhet-e tőlünk a kirekesztő viselkedés vagy megnyilvánulás?
Nagyon fontos minden gyermek számára, hogy azt tanulja meg, hogy a sokszínűség értéket képvisel, de különösen fontos a diszkriminációról való beszélgetés azokban a csoportokban, akik veszélyeztetettek, hiszen a hosszan tartó kirekesztettség súlyos fizikai és pszichés problémákhoz vezethet, amelyek állandósulva a gyermek életvitelét is megkeserítik.
Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!
Következő cikkünk témája a relaxáció, amely gyakorlása képes lehet megszabadítani szervezetünket annyi stressz okozta káros hatástól, mint 3-4 óra alvás.
Forrás: http://www.apa.org/helpcenter/kids-discrimination.aspx