Homofóbia: félelem, idegenkedés, undor a homoszexualitástól, a homoszexuálisoktól.
Amint egy nyilvános felületen terítékre kerül a homoszexualitás kérdése, gyakorlatilag elkerülhetetlenül megjelenik a homofób kommentek sorozata. Míg sokan osztoznak e melegellenes attitűdben, addig mások kifejezetten elfogadhatatlannak tartják az effajta diszkriminációt. Felmerül a kérdés, hogy miért éreznek egyes emberek ilyen mértékű gyűlöletet a melegek iránt, miközben másokat teljesen hidegen hagy a téma. Lehet-e valami amögött, hogy egyesekben a homoszexualitás kérdése „megnyomja a gombot”, míg másokban nem?
Aktuális cikkemben a homofóbia kérdését, mint pszichológiai jelenséget járom körül, feltárva azokat a feltevéseket és kutatásokat, amelyek választ keresnek a melegekkel szembeni erőteljes előítélet hátterére. Ez a kérdésfelvetés különösen azokban a társadalmakban érdekes, ahol egyébként megjelenik a társadalmi törekvés a másság elfogadására, de sokaknak mégis elképzelhetetlen az egynemű kapcsolatok elfogadása.
A homofóbiát vizsgáló hipotézisek és kutatások nem adnak teljes bizonyossággal bíró válaszokat, ugyanakkor rámutathatnak olyan tendenciákra, háttérmechanizmusokra, amelyekkel érdemes és érdekes foglalkozni.
Klasszikus felvetés: a homofóbok maguk is melegek?
Természetesen a cím meglehetősen lesarkított, de nem újkeletű az a felvetés, hogy a melegeket gyűlölők maguk is átélnek szexuális vágyat saját nemük iránt. A jelenség a kutatók érdeklődését is felkeltette. Arra voltak kíváncsiak, hogy a férfiak, különböző szexuális orientációjú -heteroszexuális, leszbikus, homoszexuális -pornófilmeket nézve, melyik aktust látva élnek át szexuális vágyat. A szexuális izgalmat a pénisz körméretének növekedéséből állapították meg. A vizsgálatban az az eredmény született, hogy azok a résztvevők éltek át nagyobb arányban szexuális izgalmat homoszexuális videók láttán, akik egyébként magas eredményt értek el a homofóbia skálán. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden homofób résztvevőnél megjelent volna ez a hatás, és azt sem, hogy ezek a résztvevők feltétlenül homoszexuálisok lennének, de mindenképp felveti a kérdést, hogy lehetséges-e egy elnyomott homoerotikus vágy, amelynek átfordítása indítja be a melegekkel szembeni utálatot.
A „rendes” fiúk heterók
Általános felvetés az a forgatókönyv is, hogy az a férfi, aki egy nagyon szigorú, autoriter családból származik, amelyben azt sulykolták belé, hogy „egy normális férfi nem lehet meleg”, olyan mélyen elnyomja magában homoerotikus késztetéseit, hogy ezek egyáltalán nem tudatosulnak benne. Amikor viszont meglát egy homoszexuális párt, vagy olvas egy melegekről szóló cikket, ezek az elnyomott késztetések felszínre törnek, önmagával szembeni elutasításba, bűntudatba fordulnak át, amelyeket kivetítve a melegekre zsigeri undort és haragot vált ki belőle. Szélsőséges, de jól illusztráló példa a hivatásos ökölvivő Emile Griffith esete, aki halálra verte ellenfelét, miután az homoszexuálisnak nevezte őt. Több, mint 40 évvel később egy interjúban Griffith nyiltan felvállalta biszexualitását.
Tényleg fóbia? Nem!
Olyan teória is született, amely a homofóbiát más fóbiákhoz hasonló irracionális félelemként írta le, de ez a magyarázat végül kisebbségben maradt. Ennek oka abban is áll, hogy amikor homofóbiás személyek testi reakcióit mérték miközben azok videón melegek szexuális aktusát nézték, korántsem jelentek meg a fóbiára jellemző karakterisztikus fiziológiás jegyek. További fontos különbség a homofóbia és a klasszikus fóbiák érzelmi háttéreben mutatkozik meg. Miközben a fóbiák alapvetően a félelemben gyökereznek, addig a homofóbia központi magja a harag. Ezutóbbi egyértelmű jelenlétét mutatják a történelem során oly sokszor előfordult melegek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények.
Mentális egészség és homofóbia
Kevesen vállalkoztak arra, amit egy olasz kutatócsoport tűzött ki célul: választ kapni arra, hogy lehet-e bármi az egyén személyiségében, amely hajlamosítja homofób attitűdre? Lehet-e összefüggés az egyén lelki egészsége és homofóbiája között? Van-e kapcsolat a melegek utálata és a megküzdési mód között? Meghatározó-e, hogy valaki hogyan kötődött gyermekkororában édesanyjához, abban, hogy viszolyog-e a melegektől? Az említett olasz kutatás ezeket a felvetéseket vette górcső alá 550 egyetemista részletes vizsgálatával. A kutatás a résztvevők homofóbiája mellett, mentális egészségüket, kiváltképp depressziójukat, szorongási szintjüket, pszichocitizmusukat (ellenségesség és harag), és megküzdési stílusukat térképezte fel, valamint a gyermekkori kötődés fényében is foglalkozott a kérdéssel. A válaszadóknak olyan jellegű állításokra kellett reagálni, mint „a homoszexuálisok jelenléte feszültté tesz; homoszexuálisok ne dolgozhassanak gyerekek közelében; rendszeresen viccelődőm melegekkel kapcsolatban; nem zavar, ha valamelyik barátomról kiderül, hogy meleg”, stb.
A megküzdési stílus azt jelenti, hogy hogyan reagál az egyén, ha élete során komoly problémával, akadállyal szembesül. Beszélhetünk érett megküzdésről, amikor valaki képes szabályozni érzelmeit, a problémára, annak megoldására fókuszál, míg éretlen megküzdés a passzív agresszió, a probléma tagadása, illetve az impulzivitás, hirtelen harag.
Az eredmények azt mutatták, hogy:
- Minél jobb a mentális egészség, annál kevésbé valószínű a homofóbia.
- Az elkerülő, ambivalens kötődéssel bíró válaszadóknál, akik nem részesültek megfelelő mértékű válaszkész anyai gondozásban, lényegesen jellemzőbb volt a magas homofóbia pontszám.
- Az ellenségeskedést és haragot mérő pszichocitizmus skála magas pontszáma szintén összefüggést mutatott a magas homofóbia pontszámmal
- Ugyanakkor a depresszió és egyéb neurotikus védekező mechanizmusok léte alacsony homofóbiás pontszámmal járt együtt.
Természetesen nem lehet a homofóbia okait csupán a személyiségre leszűkíteni, hiszen az egyén működését nagyban meghatározza a környezet, amelyben szocializálódótt és a társadalom, amelyben él, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy bizonyos személyiségvonások könnyebben kerülnek-e interakcióba a társadalom és vallás által sugallt tendenciákkal.
A fenti felsorolást további kutatások egészítik ki, melyek szerint a homofób emberekre jellemző
- Az alacsonyabb iskolai végzettség
- Hogy soha nem volt kontaktusuk homoszexuálisokkal
- Többen vannak köztük az autoriter nézeteket vallók.
- A heteroszexuális férfiak sokkal elutasítóbbak a homoszexuálisokkal szemben, mint a heteroszexuális nők a leszbikusokkal szemben. Ezutóbbi arra utal, hogy a férfiak maszkulin identitásukat érzik veszélyeztetve a homoszexualitás által.
- Illetve felmerült, hogy a gyengébb identitású és önbecsülésű embereknél egy másik ember támadása erősíti bennük a felsőbbrendűség érzését.
Az elutasított macsó férfiak
A nemek közötti egyenlőség melletti lobbizás ellenére is számos társadalomban jelentős erő a patriarchális viszonyulás. Nők és férfiak közötti különbségek továbbra is fennállnak pénzügyi és politikai szinten is, csakúgy, mint a társadalom küszöb alatti megnyilvánulásaiban. A patriarchális társadalomkép merev elvárásokat fogalmaz meg a női és férfi szereppel kapcsolatban. Márpedig a homoszexualitás ennek tökéletesen szembemegy, és a homoszexuális férfi nem elég, hogy elutasítja a férfiasság alapvető értékeit, de lényegében a nők mellé áll be a sorba. Nem beszélve a leszbikus nőkről, akik saját nemük iránti vonzalmuk által lényegében a heteroszexuális férfiakat "lökik" el maguktól.
Kitekintés: amikor a gyerek issza meg a levét
Egy amerikai kutatásban leszbikus nők gyermekeit vizsgálták, és arra voltak kíváncsiak, hogy miként hat a gyermekek pszichés fejlődésére, ha homofób megnyilvánulásokat tapasztalnak szüleikkel szemben. A kutatás során felmérték a gyermekek által megtapasztalt homofóbia mértékét, illetve érzelmi és viselkedéses beállítódásukat. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy a megtapasztalt homofóbia hatással van a gyermekek pszichés jóllétére. Azoknál a gyermekeknél, akik szüleikre kortársaiktól homofób megjegyzéseket hallgattak, nagyobb arányban jelent meg depresszió, szorongás és viselkedéses problémák jelei. Ezek a hatások lényegesen kisebb mértékben mutatkoztak meg az egynemű párok homofóbiát nem tapasztaló gyerekeinél.
Tényleg baj van velem? Amikor a homofóbia beépül a személyiségbe
Eddigiekben azzal foglalkoztunk, hogy mi állhat pszichés értelemben a homofób érzéseket megélő ember hátterében, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk az érem másik oldaláról sem. Az undor és elutasítottság érzése ugyanis lecsapódik az érintettekben, és meleg férfiakra jellemző, hogy a homofóbia beépül, internalizálódik a személyiségbe. Tulajdonképpen nem nehéz megérteni a folyamatot. Amikor egy ember – legyen szó férfiről vagy nőről, homo- vagy heteroszexuálisról- folyamatosan azt a visszajelzést kapja a külvilágtól, hogy ő nem olyan értékes és elfogadható tagja a társadalomnak, mint mások, egy idő után a külvilág által sugallt negatív kép néz vissza a tükörben, és ez hosszú távú negatív hatásokkal bír személyiségére. Egy kutatásban arra voltak kíváncsiak, hogy ez az internalizált homofóbia miként hat a meleg férfiak önértékelésére. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy minél erősebben épült be egy homoszexuális egyén identitásába az elutasítottság, annál erőteljesebb szégyenérzet társult hozzá, és annál alacsonyabb volt az önértékelése.
Nem nehéz meglátni, hogy a homofóbia rendkívül összetett jelenség, amelynek hátterében jó eséllyel nem egy ok, hanem bonyolult hatások összefüggő rendszere áll. Sok esetben a homofób attitűdöt generáló tényezők olyan szocializációs hatások, amelyek nem is tudatosulnak az érintettben. Ezért fontos, hogy ítélkezés helyett érzékenyítésre törekedjünk. Csak a tolerancia irányába tett apró lépések segíthetnek megtölteni a hivatalos társadalmi törekvés (nagy részben) üres lufiját.
"Annyi csodálatos tulajdonsága lehet egy embernek, amiért szeretni lehet, hogy mire sorra vennénk mindet, már tökéletesen lényegtelenné válik, melyik nemhez vonzódik." Paul Newman
Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!
Források:
- https://www.psychologytoday.com/blog/gay-and-lesbian-well-being/201307/are-homophobes-really-gay
- https://www.indy100.com/article/homophobia-gay-homosexual-closet-science-self-loathing-study-data-50-years-decriminalisation-7788016
- https://www.livescience.com/19563-homophobia-hidden-homosexuals.html
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Emile_Griffith
- https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/8772014
- http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/shows/assault/roots/overview.htm
- https://www.researchgate.net/profile/Nanette_Gartrell/publication/23555713_The_USA_National_Longitudinal_Lesbian_Family_Study_NLLFS_Homophobia_Psychological_Adjustment_and_Protective_Factors/links/54b9cf1a0cf2d11571a4b855/The-USA-National-Longitudinal-Lesbian-Family-Study-NLLFS-Homophobia-Psychological-Adjustment-and-Protective-Factors.pdf
- http://lgbpsychology.net/html/Beyond_Homophobia_2004.PDF
