Mikor mondtad először valakinek, hogy „szeretlek”? Mikor mondták először Neked, hogy „szeretlek”? Lehet, hogy olyan emlékezetes élmény maradt, mint az első csókod, de lehet, hogy nem is emlékszel rá. Sokan azonban nem is képesek kifejezni ezt az érzésüket a másik felé. Mi az oka ennek? Úgy tűnik, a félelem az, ami visszatart.

Az elköteleződéstől való félelem

Sokan nagy hangsúlyt helyeznek a „Szeretlek!” szó kimondására, és nem hajlandók megígérni olyat, amitől félnek. Minél nagyobb jelentőséget kap egy párkapcsolatban ez a szó, a kötelékfóbiás partner  (elkötelezettségtől való félelem) annál kisebb valószínűséggel fog bármiféle elkötelezettséggel kapcsolatos dolgot kifejezni. A szerelem érzése ugyan jelen lehet, de az elkötelezettségtől való félelem megmarad. Miért félnek ettől ennyire egyes személyek? Valaki mellett megállapodni sok lehetőség elmulasztásával jár, amely félelmet kelt, és túlságosan korlátozóan hat, függetlenül attól, hogy mennyire szereti az illető a kiválasztott személyt.

A félelem összetevői

• „Szükségem van Rád” - a szerelem felismerése, beismerni azt, hogy szükségem van a másikra, sokakat félelemmel tölt el. Közel olyan érzéssel járhat, mint a hatalom átadása, elismerni, hogy sebezhetőek vagyunk.
• Az elutasítástól való félelem az egyik legerősebb félelmünk. Ha szerelmesek leszünk a másikba, megnyitjuk szívünket, az önvédelem egy rétegét veszítjük el vele, kitéve magunkat az esetleges sérüléseknek.
• Hiányoznak a modellek – szűk családi körben, közeli barátságokban ritkán kerültek kifejezésre a gyengeségek, nem hangzott el sűrűn a „szeretlek”, vagy szavak helyett tettekkel fejezték ki a szeretetet.

Hogyan jelenhet meg mindez a párkapcsolatainkban? Az egyoldalú kapcsolatok veszélyei – Aszimmetrikus szeretet

Nem meglepő az a tény, hogy az erősen elkötelezett párok nagyobb valószínűséggel maradnak tovább együtt.

De mi történik akkor, ha nem egyezik a két fél kötelezettségvállalási szintje?

Bizonyára ismerős az a felállás, amikor a pár egyik tagja több energiát fektet a kapcsolatba, mint a másik. Biztosan volt olyan kapcsolatunk, ahol mi tettünk többet a párunkért, de lehet, hogy tapasztaltunk olyat is, amikor a másik el volt ragadtatva tőlünk, mi azonban nem tudtuk ezt viszonozni. Ezek az úgynevezett aszimmetrikus kapcsolatok.

A közelmúltbeli párkapcsolati változások, típusok átalakulása minden eddiginél nagyobb változást hoztak az elkötelezettségi szintek különbözőségében. Az elköteleződés bizonyos kulturális formái -  úgy mint az „együttjárás”, a jegyesség, vagy a házasság intézménye - csökkentek. A következmények pedig talán sokunk számára ismertek: zavarosak egymás iránti szándékaink, cinikusakká válunk a szerelemmel és az elköteleződéssel szemben, több elutasításban van részünk, bizonytalanok vagyunk, védjük magunkat a sérüléstől.

Jelenlegi tendencia, hogy a fiatalok átmenetiként tekintenek kapcsolataikra, - gyerekkel vagy anélkül, de hivatalos elköteleződés nélkül. A párok fontos életfeladatokat oldanak meg együtt, anélkül, hogy a kapcsolat súlyát, felelősségét felvállalnák. Ezek a tényezők együttesen bizonytalanságot, kétértelműséget hoznak létre az emberekben, az érintettek nincsenek tisztában partnerük kapcsolat iránti elköteleződésével.

Egyensúlytalanság a párkapcsolatokban

Az elköteleződés közti különbségek komoly hatással vannak a kapcsolat dinamikájára. Ez a különbség meghatározza a pár hatalmi struktúráját. Az a fél, aki kevésbé szeret, nagyobb hatalommal bír a kapcsolatban. De nemcsak hatalmi egyenlőtlenségeket okoz az elköteleződés közötti különbség, hanem befolyásolja azt is, ahogyan a pár tagjai észlelik a „mi” egységét. Az egység megléte nélkül pedig nehéz irányítani a kapcsolatot, elérni a másik fél támogatását, a konfliktusokat kezelni.

Mi különbözteti meg a szimmetrikus párokat az aszimmetrikusoktól?

Az együtt élő párok, vagy akiknek van közös gyermekük, hamarabb találják magukat aszimmetrikus kapcsolatokban, függetlenül az elköteleződés szintjétől.

Mi jellemzi az aszimmetrikus kapcsolatokat?

A kutatási eredmények igazolják, hogy sokkal több a civakodás, konfliktus, harc, a „bolhából elefánt” vita az aszimmetrikus kapcsolatban, mint a szimmetrikusban. A gyengébb kapcsolatokban a negatív viselkedés okát az elkötelezettség alacsony szintjében látják.

A szoros kötődésű kapcsolatok nagyobb frusztrációval járnak. A szoros kötelék észrevétlenül irritálóvá válhat, amikor az erősebben kötődőnek követelései vannak a kapcsolatban. Azonban az is elképzelhető, hogy az erős kötődésű személy negatív viselkedése önmagában okozza a gyenge kapcsolatot, és az alacsonyabb elköteleződést.

Mennyire stabilak az aszimmetrikus kapcsolatok?

A kétéves vizsgálat során a kutatók azt találták, hogy az aszimmetrikus párok nagyobb valószínűséggel szakítanak egy bizonyos ponton. Ez a hatás azonban függ a nemektől is. Azoknál a pároknál, ahol a nő volt a „gyengébbik láncszem”, a bizonytalan kötődésű; nagyobb valószínűséggel bontotta fel a kapcsolatot (54%). Ott, ahol a férfi kötődött kevésbé, nem kezdeményezték a szakítást nagyobb valószínűséggel, mint a szimmetrikusan, kölcsönösen kötődő párok esetében (kb. 30%).

A kapcsolat fő előrejelzője a nő elkötelezettsége. Azok a párok, ahol a nő az elkötelezettebb fél, nagyobb valószínűséggel maradnak együtt (a férfi partnerek elkötelezettsége nem meghatározó a szakításban).

Miért a nő elköteleződése határozza meg a szakítást?

Egyesek szerint a nőket nagyobb valószínűséggel bosszantja fel párjuk nem megfelelő viselkedése. Amikor egy erősen kötődő férfi negatívan viselkedik, az nagyobb hatással van a párjára, mint amikor a nő kötődik jobban és hasonló viselkedést produkál. A nők hajlamosabbak több kapcsolati problémát észlelni, mint a férfiak, amely meg is magyarázza, hogy miért a nő elköteleződése a kulcs a szakításban.

Összességében levonhatjuk azt a következtetést, hogy ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott, tartós párkapcsolatot kialakítsunk, nemcsak a saját elkötelezettségi jellemzőnk számít, hanem az is, hogy az mennyire passzol társunk elköteleződési jellemzőihez.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!

 Forrás:

• Stanley, S. M., Rhoades, G. K., & Whitton, S. W. (2010). Commitment: Functions, formation, and the securing of romantic attachment. Journal of Family Theory and Review, 2, 243- 257.
• Waller, W. (1938). The family: A dynamic interpretation. New York: Gordon.

• Stanley, S. M., & Markman, H. J. (1992). Assessing commitment in personal relationships. Journal of Marriage and the Family, 54, 595-608.
  https://www.psychologytoday.com/blog/lifetime-connections/201603/are-you-afraid-say-i-love-you