Anna 32 éves, középvezető, 2 gyermek édesanyja, és makk egészséges! Vagy mégsem?
Hogy is kezdődött? Anna ideális életet élt, gyorsan lépkedett a ranglétrán, férjét fiatalon ismerte meg, hamar összeházasodtak, és jöttek a gyerekek. Egyértelműen úgy érezte, hogy a „világ egy jó hely!”. Aztán történt valami. Egyik napról a másikra elvesztett valakit, aki közel állt hozzá, aki életerős volt, akinek „nem kellett volna” meghalnia. Ekkor indul el az egész. Az egyre gyakoribb gondolatok a halálról, a betegségről, az elmúlásról. Arcon csapta a szembesülés, hogy nemcsak mások halhatnak meg, hanem ő maga is. Szép lassan minden gondolata ekörül forgott. A fürdőszoba diagnosztikai hellyé vált, ahol centiről-centire tapogatta végig teste minden pontját, csomókat keresve, majd halálfélelem közepette tette fel a (minden este elhangzó) kérdést férjének: szerinted rákom van?
Anna élete olyanná vált, mint aki magaslesen figyeli teste minden apró változását, hogy aztán saját tudása és dr. Google segítségével azonnal halálos diagnózist társítson a megfigyelt jelekhez... Szép lassan minden átmosott a félelem és pánik, és az élete pokollá vált, amelyben heti két napot különböző orvosi rendelőkben töltött, bizonygatva a vele szemben ülőknek, hogy neki bizony biztos, hogy valami komoly baja van. Ekkor fordult szakemberhez.
Anna története korántsem egyedi, és bár talán sokan rávágnák elsőre, hogy hiszti, de itt sokkal többről van szó. A hipochondria nehezen megértett, és sokak által félreértett betegség, de lényegében az egészségre fókuszáló fokozott szorongásról van szó. A hipochondriás beteg folyamatosan egészsége miatt aggódik, és pásztázza teste jelzéseit. Bár a köztudatban az a kép él, hogy a hipochondriás beteg tüneteket talál ki, a legtöbb esetben nem erről van szó, hanem arról, hogy a hipochondriás egyén hiperszenzitív, a legapróbb fájdalmat, viszketést észleli, fokozott figyelme fel is erősíti azt, így végül ez teljes jóllétére kihat és élettere beszűkül. Jól belátható, hogy mivel a beteg érzékszervei kiéleződnek a fájdalomra, egyáltalán nem egy könnyen kontrollálható állapotról van szó, hiszen nem mondhatjuk valakinek, hogy ne érezzen fájdalmat, ahogy azt sem, hogy hagyja figyelmen kívül a viszketést vagy égő érzést. Tovább erősíti a jelenséget a környezettel zajló dinamika, amely során a hipochondriás folyamatosan győzködi környezetét arról, hogy vegyék komolyan a betegségét, majd a hozzátartozók aggodalma által még valóságosabbá válik a betegség, ami tovább fokozza a szorongást.
A hipochondria a „Google korszakban” különösen elterjedté vált, mivel az emberek sokkal könnyebben jutnak súlyos betegségekhez kapcsolódó információhoz, és a szociális média, azáltal, hogy folyamatosan löki az üzenőfalakra a különböző hírességek betegségeit, tovább fokozza az emberek félelmeit.
Az eddig leírtak alapján jól belátható, hogy miért nehéz egyedül kilábalni ebből a spirálból, és miért fontos segítséget kérni. Van ugyanakkor néhány lehetőség, amelyekkel rövid távon enyhíthetünk állapotunkon, és csökkenthetjük szorongásunkat:
- Menj el egy teljes kivizsgálásra: ugyan ez hosszú távon nem jelent megoldást, mert egyrészt „az orvos is tévedhet”, másrészt a vizsgálat csak a pillanatnyi állapotról szól, de rövid távon erőt adhat a félelmek leküzdésében.
- Gondoskodj az alapokról: a megfelelő táplálkozás, mozgás és alvás az egészség alappillérei. Ezekre odafigyelve máris sokat tehetünk az egészségünkért! Ezek olyan tevékenységek, amelyek megerősíthetnek minket abban, hogy testünk felett kontrollal rendelkezünk.
- Szállj le a Google-ről: fogadd meg, hogy akármit is észlelsz magadon, nem ütöd be a keresőbe halálos betegség után kutatva. Egyrészt mert úgyis találsz betegséget, amire passzol a tünet, hiszen tekinteted alapvetően arra van kihegyezve, másrészt a Google úgysem tud biztos diagnózissal szolgálni. Ami pedig még fontosabb, a szorongás számos tünetet produkálhat, ami komolynak tűnhet.
- Egyetlen kivétel az előbbi alól: alaposan olvass utána a szorongás és hipochondria tüneteinek. Ha az ember megérti, hogy mi játszódik le benne, akármennyire valóságosnak is tűnik, képes lesz félelmét kordában tartani és önmagát visszahúzni a földre, amikor elindulna a pánik. A kettős tudat állapota pánik és racionalitás között szép lassan az ésszerűség felé hajlik.
- Foglald el magad: az értelmes munka, tartalmas szabadidő és kikapcsolódás elterelik a gondolkodást az ártalmas képzetekről. Egyszerűen nem jut arra idő, hogy az ember folyton a teste rezdüléseire helyezze a hangsúlyt.
A felsorolt tanácsok rövid távon sokat segíthetnek a hipochondria kordában tartásában, de ha úgy érezzük, hogy kicsúszik a kezünkből a kontroll, és ez jelentős hatással van életminőségünkre, akkor mindenképp forduljunk szakemberhez.
Anna 3 éve jár terápiába. Most már csak 2 havonta jutnak eszébe a korábbi halálfélelmet kiváltó gondolatai. Hivatást váltott és gyermekeivel is sokkal nyugodtabb. Nem fél már tőle, hogy nem lesz mellettük, mikor felnőnek. A világ számára ismét „jó hely”.