A sors azt jelenti, hogy egy eseménynek jelentéssel kell bírnia, vagyis előre bejósolhatónak kell lennie. Biztosan sokan elgondolkodtunk már azon, hogy életünk történetét saját döntéseink alakítják, miközben a véletlenek elszenvedői vagyunk; vagy az élet titokzatos és a sors megállíthatatlan erői mozgatják? Hajlamosak vagyunk a körülöttünk lévő eseményeket a sorsnak tulajdonítani – egy valószínűtlen romantikus találkozás, vagy egy tragikus autóbaleset – egy olyan történet, amely előre meg volt írva, aminek meg kellett történnie. A sorsnak tulajdonított teóriák sokfélék lehetnek. Jelenthetnek kultúrákon átívelő általános hitet, társadalmi axiómákat, de akár egy létezésen alapuló egyetemes pszichológiai nézetet is. Vagyis a sors mindenki számára elérhető, de különböző mértékben, kultúránként eltérő formában. Például a nyugati kultúrában a sors eszméje visszanyúlik az ókori görögökhöz. Mikor Apolló közli Oidipusszal, hogy az apja meg fog halni, ő pedig feleségül fogja venni az anyját, Oidipusz hiába tesz erőfeszítéséket apja halála ellen, az esemény bekövetkezik. Oidipusznak meg kellett élnie előre megírt sorsát. 

A sorsban való hitet a pszichológia irodalma gyakran a fatalizmussal (a fatalizmus abban való hit, hogy a jövő előre meghatározott, ami ellen semmit sem tehetünk) azonosítja, amely alatt a negatív következményekkel járó kockázatos viselkedést, a szociális/egészségügyi támogatás megtagadását érti. Zimbardo szerint a jövő tervezésének és az önhatékonyságnak a hiánya a sorsban való hit.

Kulturális különbségek

A keresztények sorsban való hite sokkal inkább a bűnhődésre koncentrál és Isten-központú, míg a hinduk a távolabbi múlt erejében és a végzetben hisznek. Ennek eredményéül, amikor súlyos szerencsétlenség éri őket, a keresztények szerint az áldozat csak akkor hibás, ha korábban rosszindulatúan bánt másokkal, míg a hinduk a korábbi gaztettek ismerete nélkül a karmikus megtérülés elvének tudják be a betegséget.

Másként kezelik a jövő bizonytalanságát is. A keresztények inkább imádkoznak Istenükhöz, a hinduk igyekeznek megjövendölni sorsukat. Mindkét vallási csoport számára kiemelt fontosságú az imádság Istenhez. Mindketten hajlamosak az erkölcsi felelősséget okolni a bekövetkező szerencsétlenségért.

A „minden okkal történik” és a pszichológia – az egzisztenciális szorongás

Azok, akik hiszik, hogy az életben minden okkal történik, kevésbé tolerálják az egzisztenciális szorongást. Az a megingathatatlan hit, hogy létezik egy valamiféle magasabb terv; hogy minden, ami az egyéni életútban bekövetkezik, az okkal történik, - hatalmas védelmet nyújt az ember érzelmi és pszichológiai szorongása ellen, véd számtalan olyan világeseménnyel szemben, amit nem tudunk előre megjósolni vagy kontrollálni, és egyben felment minket az egyéni felelősség terhe alól.

Az, hogy a „minden okkal történik” mantrát Istenre, az Univerzumra, a sorsra, vagy éppen a pszichológiára ruházzuk fel, ugyanazt a célt szolgálja, hiszen a káosz helyébe a rend, a bizonytalanság helyére a bizonyosság, az értelmetlenség helyére a jelentés lép. A felépített hiedelemrendszerünk teljes felelősséget vállal életünkért, amit így egyénileg nem kell magunkra vállalnunk, csökkentve ezzel egzisztenciális szorongásunkat.

Az ilyen típusú védőbástya segít, hogy az élettel járó minden véletlenszerűség és bizonytalanság kevésbé legyen fenyegető és sokkal kezelhetőbbé váljanak a hétköznapok.

Pszichológiai szemmel is elgondolkodhatunk a „minden okkal történik” jelenség mentális nyugtató hatásáról. Olyan fajta boldog tudatlanságba sodor bennünket, ahol nincs szükség az egzisztenciális szorongás leküzdésére. Ugyanakkor az egzisztenciális szorongás megléte támogatólag is hathat azzal, hogy mélyebb betekintést enged olyan emberi állapotba, önmagunkba, és figyelmeztet bennünket életutunk különböző útlezárásaira, amelyeket – ha felismerünk  és felszámolunk – lehetővé teszi a folyamatos önmegvalósítást.                                               Mi a sors? 

A sors egy mindenütt jelenlévő természetfölötti hit, helytől és időtől függetlenül. Számos pozitív és negatív hatást fejt ki egészségünkre, sikereinkre, kudarcainkra, aktivitásunkra és tétlenségünkre. Következményei ellenére ritka a sorsban való hit megértését célzó kutatás. Szituáció függvényében vajon változik-e hitünk? Milyen helyzetek motiválhatják sorsban való hitünket?  Segíti döntéseinket?

Ha az élet nem úgy megy, ahogy elképzeltük, vagy bizonyos eseményt vagy eredményt nem értünk, akkor a sorsban való hit biztonságot ad. Sokszor fordulunk a sorsba vetett hitbe, miután valami megmagyarázhatatlan, nemkívánatos dolog történik.

De vajon fordulhatunk-e a sorshoz, amikor nehezen tudunk döntést hozni? Egy új kutatás szerint igen. Aaron Kay vezette kutatócsoport eredményei szerint – amikor fontos döntések meghozatalával kapcsolatban mérlegelünk, érveket sorakoztatunk fel, és nem tudjuk a világos, helyes választ kérdésünkre, hajlamosabbak vagyunk hinni a sorsban, ily módon csökkentve a bizonytalanságból eredő szorongásunkat. Ahelyett, hogy a bénító bizonytalanság ellen döntenénk, egy másik láthatatlan kézre tesszük a döntés jogát, hogy ily módon kontrolláljuk az eredményt.

A tudósok két egyszerű kísérletben tesztelték ezt az elképzelést, mindkettő a szavazók gondolkodására összpontosított a 2012-es amerikai elnökválasztáson. Az amerikai elnök megválasztása félelmetes felelősség, amely sokak számára komoly következményekkel jár, mind az Egyesült Államokban, mind máshol. És bár Obama meggyőző fölénnyel győzött, sok szavazó még a kampány utolsó heteiben is komoly erőfeszítéseket tett a támogatásáért. Szóval Aaron Kay és kollégái egy héttel a választások előtt megkérdezték a szavazók egy csoportját a döntés nehézségéről. Vajon Romney és Obama egyformán jók vagy van-e egyáltalán legjobb választás? A sors vajon elrendezi, hogy a legjobb jelölt nyerjen?

A kutatók azt találták, hogy a választók egyéni döntési nehézsége egyenesen arányos a sorsban való hittel. Másképpen, azok akik egyértelműen előnyben részesítették Obamát, vagy Romney-t, nem bíztak a sors láthatatlan kezében.

Kay és kollégái kicsit másképp is bizonyosságot akartak szerezni megállapításukról. Két nappal a választások előtt megkérték a szavazókat, hogy olvassák el a két jelölt politikai tervét. Egyesek olyan állításokat olvastak, amelyek éles ellentétben voltak egymással, míg mások olyan nyilatkozatokat kaptak, amelyeket nehezebb volt megkülönböztetni. Az eredmények ugyanazt mutatták. Akik olyan politikai álláspontokat kaptak, amelyek elhomályosították a különbséget Obama és Romney között, nagyobb valószínűséggel hittek abban, hogy minden okkal történik – beleértve a választási eredményeket is.

Felmerül a kérdés, hogy ha egy, a választásokból kimaradó csoport egy bizonyos misztikus erőre támaszkodva „szavaz”, az milyen következményekkel járhat?

A sors majd eldönti.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon! 

Forrás:

Tang, S. Shepherd, A. C. Kay. Do Difficult Decisions Motivate Belief in Fate? A Test in the Context of the 2012 U.S. Presidential Election. Psychological Science, 2014; DOI: 10.1177/0956797613519448
https://www.psychologicalscience.org/news/were-only-human/no-fate-or-fate-whats-your-choice.html
http://sites.psu.edu/aspsy/2017/04/15/is-it-fate-or-psychology/
https://evolutioncounseling.com/the-psychology-of-everything-happens-for-a-reason/
https://the-gist.org/2016/03/is-the-fate-of-the-earth-a-question-of-psychology/
http://www.psychology24.org/may-believe-fate-karma-gods-will/
https://www.psychologytoday.com/blog/more-mortal/201405/why-we-believe-in-fate-sometimes
https://www.psychologytoday.com/blog/heartache-hope/201405/do-you-believe-in-fate