Egy újszülött első pillanatai az anya mellkasán telnek közvetlenül születés után. Tisztában vagyunk vele, hogy ezek az első percek mennyire meghatározóak tudnak lenni. Sőt, ma már azt is tudjuk, hogy az anyával való érintkezés bizonyítottan elősegíti a csecsemő élettani (légzőszervi, hőháztartási, glükóz) értékeinek stabilitását, valamint a sírás csökkenését.

Az anyával való érintkezés hatása a csecsemő élettani értékeire és viselkedésére tükrözheti azt a tényt, hogy az érzelmi állapotok „átruházhatók” két ember között, fiziológiai válaszokon keresztül.

Az anya hangulatában mutatott különbségek vajon hogyan hatnak a csecsemő hangulatára? A kutatók kíváncsiak voltak arra, hogy hogyan befolyásolja az anya pozitív és negatív érzelmi állapota a csecsemő hangulatát (12-14 hónapos kor közötti gyerekeknél). A vizsgálat során az anyák hangulatát pozitív vagy negatív módon előhangolták: vagy természetfotókból készült videókat néztek és a családtagokról készült diasort vetítettek le nekik, vagy 5 percig kellett beszélniük egy panelnek, aki nonverbális visszajelzéssel reagált, hogy pozitív, nyugtató, vagy negatív, stresszes hangulatot indukáljon. Amikor az édesanyák ezt követően újra találkoztak gyermekeikkel, a kicsik egyik felét az édesanya ölébe tették (tapintási állapot), a másik felét az anya melletti székbe ültették (érintés nélküli állapot).

A fiziológiai értékek megerősítették, hogy a stresszes előhangoltság a szimpatikus idegrendszer reaktivitását  váltotta ki, míg a pozitív/relaxációs feladat a paraszimpatikus idegrendszer aktiválódását idézte elő. Ezek a fiziológiás állapotok átjutottak a csecsemőkre: a paraszimpatikus idegrendszer aktivitása olyan csecsemőknél emelkedett, akiknek az édesanyjuk a pozitív/relaxációs feladatot oldotta meg, és a szimpatikus idegrendszer aktivitása nőtt azoknál a csecsemőknél, akiknek az édesanyja a negatív/stresszt keltő feladatot kapta.

Ezenkívül megállapították, hogy az anya-csecsemő közti paraszimpatikus idegrendszer aktivitásának összehangolása erősebb volt a pozitív-relaxációs feladat megoldását követően, függetlenül az érintési állapottól. Ezzel szemben az anya-csecsemő szimpatikus idegrendszer aktivitásának szinkronizálása volt erősebb a negatív/stresszesebb feladat után, amely hatás az érintést követően egy ideig még emelkedett, az érintés nélküliben azonban csökkent.

Ezek az eredmények azt sugallják, hogy mind a magas, mind az alacsonyan mozgó érzelmi állapotok átadásra kerülnek az anya és gyermeke közt és, hogy az érintés kritikus szerepet játszik a stressz átvitelében.

De mi a helyzet az apákkal? Vajon ők hogyan hatnak gyermekükre?

Egy tavalyi vizsgálatban arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy vajon vannak-e természetesen előforduló különbségek az apák viselkedése, valamint a gyermek neme között (1-2 éves gyerekek körében).

Az apák egy automatikusan aktiválódó hangfelvevőt viseltek, amely egy hétvégi és egy hétköznapi napon rögzítette a hangjukat. Feltárták, hogy a lányos apák figyelmesebbek voltak, többet énekeltek, és sokkal többet beszéltek lányaikhoz, míg a fiús apukák „durvábban” játszottak, és sokkal inkább az eredményre koncentráló nyelvet használtak a kommunikáció során fiaikkal.

A lányos és fiús apák közti nyelvi különbségek a gyermekkel való közvetlen kölcsönhatásokban megmutatkoztak ugyan, de az eszköz által rögzített egyéb területeken nem figyeltek meg eltéréseket. A későbbi fMRI adatok, amelynél az apák gyermekeik fényképeit tekintették meg, nem tártak fel olyan idegi válaszokat, amelyek a gyermek nemét és az apai viselkedést összefüggésbe hozták volna, de a lányos édesapák erősebb idegi válaszokat mutattak lányuk boldog arckifejezéseihez, míg a fiús apák agyának ugyanazon régiójában a fiaik semleges arckifejezésére mutattak erősebb reakciót.

Ezek a feltáró eredmények arra utalnak, hogy a valós apai viselkedés és az idegi válaszaik különböznek a gyermek nemétől függően, amely hatással lehet a gyermekek későbbi társadalmi, érzelmi és kognitív kimenetelére.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.     

Forrás:

• Waters, S. F., West, T. V., Karnilowicz, H. R., & Mendes, W. B. (2017). Affect contagion between mothers and infants: Examining valence and touch. Journal of Experimental Psychology: General, 146(7), 1043–1051. http://dx.doi.org/10.1037/xge0000322
• Mascaro, J. S., Rentscher, K. E., Hackett, P. D., Mehl, M. R., & Rilling, J. K. (2017). Child gender influences paternal behavior, language, and brain function. Behavioral Neuroscience, 131(3), 262–273. http://dx.doi.org/10.1037/bne0000199