Vajon miért olyan nehéz kimondani sokszor azt az egyszerű, 3 betűből álló szót, hogy NEM? 
Gyermekkorban megtanuljuk  szüleinktől, hogy tegyünk meg mindent, amit ők kérnek, mondanak, hiszen úgy leszünk jó gyerekek, ha szót fogadunk (ez a személyiség fejlődéséhez szükséges is). Ezt elsajátítva azonban, felnőttként sokszor túlvállalva magunkat, nagyon gyakran úgy véljük, hogy ha igent mondunk a különböző kérésekre, jobban fognak szeretni bennünket, ezzel elkerülve a lusta vagy önző megítélést. Sokan a nemet mondással járó enyhe konfrontációt sem kedvelik. 

A mai trendek a pozitivitás erejéről, és annak fontosságáról szólnak, hogy „igen”-t mondjuk az életre. De a hatalom ereje valójában abban rejlik, hogy tudjuk, mikor kell „nem”-et mondani.  Olyan társadalomban élünk, amely nagy hangsúlyt fektet a napi gondolataink megragadására (biztos sokan ismerjük a tízmilliószoros napokat), szavaink és tetteink minél pozitívabb megtartására koncentrálunk nap mint nap. Az élet viszont ennél talán kicsit bonyolultabb (bár egyáltalán nem biztos).

A „nem”-et mondás fényes oldala olyan egyértelmű, erős határokat jelöl, amelyek meghatározzák önértékelésünk és önbecsülésünk mértékét, amelyek egyébként feltétlenül szükségesek a velünk szembeni visszaélések, az áldozati szerep elkerülése érdekében. A nemet mondással kivívhatjuk mások neheztelését, de érdemes azon is elgondolkodnunk, hogy mindenáron a másiknak szeretnénk megfelelni, vagy fontosabbak vagyunk önmagunknak?

A „nem” megfelelő kezelésével és használatával olyan erővel leszünk felhatalmazva, amellyel elkerülhetjük a mérgező kapcsolatokat, vagy idővel még akár a káros viszonyainkat – például saját tiszteletünk, tartásunk kivívásával – is áldásossá alakíthatjuk.

Ha úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk a főnökünknek, a kollégáknak, barátnak, a partnernek, vagy a gyereknek nemet mondani, az nem az ő dominanciájukat és ügyességüket jelzi, amelyet felettünk gyakorolnak, hanem a mi alapvető hiányosságunkat, a saját építően ható határaink figyelmen kívül hagyását. Ha jobban érdekel bennünket „mások tetszése”, mint a saját szükségleteink, azzal saját magunknak ártunk. A nemet mondás megtanulásának kulcsa – mint a legtöbb változás esetében – a személyes tudatosság. Ezt az utat magunk miatt kell végigjárni, és nem mások miatt.

Saját értékünk azon alapszik, amit önmagunkról gondolunk. Legtöbbünknél prioritást élvez, hogy mások mit gondolnak rólunk, és ennek megfelelően alakítjuk énképünket. Így határainkat saját magunk helyett, a környezetünk formálja. Megpróbálunk megfelelni mások igényeinek, és az általuk érzékelteknek, hogy elfogadhatóak lehessünk.

A folyamat során pedig elveszítjük az önérzet létfontosságú érzését, és olyan felnőtté válunk, akik nem tudják,

• hogyan kell „Nem”-et mondani, még akkor is, ha jól tudjuk, túl fáradtak vagyunk épp az adott programhoz, vagy
• „Igen”-t mondunk egy bulimeghívásra, hogy közösségben legyünk (és, hogy legközelebb is hívjanak), pedig valójában érezzük, hogy egy kicsi egyedüllétre lenne szükségünk.
• Olyan munkát is magunkra vállalunk, amelyért a csapat többi tagja a felelős, vagy
• félretehetjük életcélunkat, hogy a partnerünknek segítsünk azt elérni.
• A gyermekeinknek modellezhetjük vele a tehetetlenség érzését, amely számukra – súlyosabb esetben akár – az életben való elindulás, helytállás elmulasztásához vezethet.

Életünk minden területén tudnunk kell, hogy hol kezdődnek és végződnek másokkal való kapcsolataink. A kapcsolatokon belüli határokat olyan üzenetek jelzik, minthogy „Tiszteletben tartom magam/tisztellek/...és számítok rá, hogy Te is megtisztelsz engem.

A „Nem”-et mondás megtanulásával számos pozitív, járulékos változás is jár. Arra ösztönözhet bennünket, hogy jobban megismerjük magunkat, megtanulunk felelősséget vállalni viselkedésünkért, és megtanuljuk beállítani kapcsolatainkban a határokat. Természetesen az egyensúly megtalálása a cél, és nem az egoista, énközpontú viselkedés. Meg kell tanulni ráérezni sok gyakorlással, hogy hol az a határ, amellyel magunknak és a másiknak sem ártunk. Ha értékeljük és tiszteljük magunkat, mások is értékelni és tisztelni fognak bennünket – mert végső soron az emberek úgy bánnak Veled, ahogy engeded nekik, hogy bánjanak Veled.  

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.   

Forrás:

Milyavskaya, M., Inzlicht, M., Hope, N., & Koestner, R. (2015). Saying “no” to temptation: Want-to motivation improves self-regulation by reducing temptation rather than by increasing self-control. Journal of Personality and Social Psychology, 109(4), 677.
http://www.apa.org/gradpsych/2013/11/say-no.aspx
https://psychcentral.com/blog/you-have-the-right-to-say-no/