A napokban sokakhoz eljuthatott a hír, hogy egy fiatalok körében népszerű alkalmazáson, a WhatsApp-on keresztül riogat egy álprofil, amely neve Momo. A főként 9-13 évesekkel kapcsolatba lépő Momo csirke testével, rémisztő arcával még egy felnőtt számára is ijesztő lehet, holott mi tudatában vagyunk annak, hogy ez csupán egy szándékosan félelmetesre kreált kép. A fiatal, kiskamasz korosztály számára azonban nem csak szorongást keltő, hanem kifejezetten veszélyesek is lehetnek ezek a hacker támadások. Ilyen és hasonló, Momo-féle jelenségek azonban voltak már korábban (Kék bálna) és nagy valószínűséggel lesznek is. Pont emiatt fontos a szülők számára, hogy ne essenek kétségbe, hanem inkább készüljenek fel a modern technológia sötét oldalára.
„Szia, Momo vagyok, három éve meghaltam, elütött egy autó. Ha nem akarod, hogy ma éjfélkor ott álljak a szobádban, az ágyad mellett, és nézzem, ahogy alszol, akkor küldd tovább ezt a levelet 15 ismerősödnek. Nem hiszel nekem?"
Ezzel az üzenettel veszi fel a kapcsolatot Momo a gyerekekkel, akik már rendelkeznek okos készülékkel, illetve WhatsAppon, ahol egymással tartják a kapcsolatot. Ha valaki reagál erre az üzenetre, akkor beindul egy folyamat, amelynek két kifutási lehetősége van. Az egyik, ha a gyerek megkeres egy felnőttet, és beavatja őt a történtekbe. Ekkor van lehetőség arra, hogy a Momo ügy rövidre zárva végetérjen, mivel a szülő, vagy más érett személy képes lehet megnyugtatni a gyereket. A másik verzióban a kiskorú ha nem is hiszi el teljesen Momo létezését, nem mesél róla másoknak, és esetleg követi is a furcsa lény utasításait. Felnőtt fejjel felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon miért megy bele egy ilyen folyamatba a gyerek? Egyrészt gondolhatja azt, hogy ha elmondja a szüleinek, akkor ők mérgesek lehetnek az „ostoba/felesleges/csak a gond van vele/buta” okostelefonozásra. De az is lehet, hogy szimplán nincs olyan kapcsolata egy felnőttel sem, hogy megossza a zaklatást valakivel. És ott van a harmadik eshetőség, hogy a gyerek elhiszi a zaklató fenyegetéseit, és megpróbálja egyedül megoldani a helyzetet azáltal, hogy elkezdni teljesíteni a Momo által kért feladatokat.
És itt kezdődik az ördögi kör, mivel ha teljesíti Momo első kérését, akkor -akár hisz benne, akár nem- egyre valódibbá válik Momo is. Gondoljunk csak bele! Ha nem létezik Momo, akkor miért engedelmeskedtem neki? Aztán mikor jön a következő feladat üzenetben, akkor már egyre nehezebb ellenállni, hiszen saját cselekedetük, engedelmeskedésük győzi meg őket arról, hogy a Momo és közte lévő kapcsolatban tényleg van valami rémisztő. Ekkor azonban még nehezebb szülői segítséget kérni, mivel túl van már több válaszadáson, és ezt nem könnyű bevallani.
A 9-13 éves korosztály nagyon érzékeny időszak. Megkezdődik ugyanis a saját identitás keresése, alakul az önálló hitvilág, és egyre reálisabban látja a környezetét. Viszont nem mindig eléggé reálisan. Emellett erre az időszakra jellemző a sérülékenység. Félhetnek attól, hogy gyerekesnek gondolják őket, bűntudatuk lehet, és mindez megállíthatja őket abban, hogy beszéljenek a félelmeikről., amelyekből Momo csak egy. Vannak szellemek? És UFO-k? Léteznek Momok, amik éjfélkor ott állhatnak az ágyam mellett?
Szülői szemmel a legfontosabb, hogy gondolkodjunk gyerekünk fejével. Kezdve onnan, hogy megértjük, miért is fontos nekik az online kapcsolattartás, és megismerjük azt a világot, amiben ők élnek, egészen odáig, hogy beszéljünk a gyerek esetleges szorongásairól. Sohasem késő megismerkedni a WhatsAppal, Tinderrel, Instagrammal, Snapchattel. Ezzel ugyanis csökken a gyerek és szülő közti távolság. Páldául nem kapjuk többé azt a választ, mint „Apa/anya, te ezt úgysem érted!”. Ha a szülő érdeklődést mutat a világ felé, amelyben a gyerek él, erősödik a bizalom mind a gyerek, mind a szülő részéről. És fontos kihangsúlyozni, hogy a sok-sok kütyü a modern élet része, amely ellen nem harcolni szükséges, hanem megelőzni az esetleges hátulütőket.
Ahogy korábban említettem, szintén sokat segíthet, ha nem felnőtt elvárásaink szerint hallgatjuk gyerekünket, hanem teljes elfogadással. A csacsogással, feleslegesnek tűnő csevegéssel együtt jönnek ki ugyanis a félelmek és szorongások is. Ez az a könnyed környezet, amelyre ha fogékony a szülő, fennakadás nélkül biztosítja azt, hogy a gyerek elmondja, ha valami bántás érte. Például egy Momo. A szorongásnak természetesen lehetnek a szülő számára felismerhető jelei, mint ahogy arról korábbi cikkünkben már írtunk. Mégis, a legrövidebb és legkevesebb sérüléssel járó út az őszinte gyerek-szülő kapcsolat és beszélgetés lehet.
És mit tehetünk, ha egy Momo vagy hasonló, szorongást keltő jelenséggel már találkozott gyermekünk? Egyrészt elmondhatjuk neki a teljes valóságot, miszerint vannak emberek, akik nem mérik fel azt, hogy mekkora gondot okozhatnak másokkal egy gonosz üzenettel. Egy ilyen képet bármikor letölthetünk az internetről, és akármikor írhatunk hasonló szöveget, mi mégsem tesszük, mert másoknak ez rossz lehet. Ettől viszont Momo még nem létezik. Ha jól esne a gyereknek, akár fenn is maradhatunk vele éjfélig, és bebizonyíthatjuk neki, hogy ez csak egy rémisztgetés. Továbbküldethetjük vele az üzenetet magunknak is, hogy lássa, minket teljesen hidegen hagy az üzenet, nem okoz félelmet, és ezzel mintát adhatunk az ilyen helyzetekhez, amelyből ő is meríthet.
És ami a legfontosabb akkor, ha gyerekünk hozzánk fordul segítségért: erősítsük meg őt abban, hogy nincs olyan, hogy ciki vagy gáz, ha félünk. Mindenki fél valamitől, azonban együtt mindent meg lehet oldani, így máskor is forduljon hozzánk nyugodtan.
Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.