A macsó férfiak valahogy azonnal kitűnnek társaik közül. Tartásuk, járásuk, tekintetük felsőbbrendűséget sugároz. Olyanok, mintha egy kaszttal férfi társaik felett állnának. Előfordulhat, hogy objektív tulajdonságaik alapján nem is feltétlenül vennénk őket észre, de magabiztosságot sugárzó nonverbális jegyeik mégis elhitetik a környezettel, hogy ők bizony első osztályú portékák a szerelmi piacon.
Na de lássuk, hogy hogyan is viszonyulnak a nők az ilyen típusú férfiakhoz? Mit várnak tőlük valójában? Kinek imponál ez a felsőbbrendű férfiasság?
Petra és Zsuzsi két teljesen ellentétes álláspontot képvisel:
‘Én mindig tudtam, hogy mit várhatók az ilyen típusú férfiaktól. Egy jó szex, az ok! Egy rövidebb viszony még szintén belefér! De komolyan azt gondolja bárki, hogy egy ilyen férfi majd megallapodik mellette?! A szórakozáson kívül sosem terveztem semmi komolyat- családot, gyereket- egy szoknyapecérrel.’ (Petra, 36). ‘Attól, hogy valaki nagyon erőteljes férfiasságot sugall, lehet hűséges társ és megbízható apa! Bálint azt mondta nekem, hogy még sosem szeretett ennyire senkit és értem kész megváltozni! Én hiszek neki! (Zsuzsi, 32)
Nem tisztünk Zsuzsi és Petra között igazságot tenni, de izgalmas elgondolkodni azon, hogy van-e bármi olyan jellegzetesség, amiért egyes nőket mágnesként vonzzanak a macsók, míg mások fejvesztve menekülnek tőlük!
Humán jellegzetességekről gondolkodva sosem hagyhatjuk figyelmen kívül az evolúciót, és az erre épülő evolúciós pszichológiát. Ha belegondolunk, a természetben a legerősebbnek tűnő hímek genetikai felsőbbrendűséget sugároznak. Azon túl, hogy erejük által képesek riválisaikat leszerelni, a nőstények is az alfahímekhez vonzódnak leginkább. Az ember esetében is vannak férfiak, akik kifejezettebb maszkulin jegyekkel bírnak, míg mások vonásai lágyabbak. Ezeket a markánsabb jegyeket, mivel a magasabb tesztoszteron szint következményei, tesztoszteron markereknek nevezzük. Ugyan a magas tesztoszteron szint meglehetősen megterheli az immunrendszert, ami tulajdonképpen hátrány lehetne, mégis azt az adaptív összhatást kelti, hogy az erős megterhelés ellenére kiváló külsejű, jól funkcionáló férfiakról van szó, akik megbirkóznak a tesztoszteron okozta immunrendszeri gyengítéssel. Egy nő szemszögéből ez természetesen vonzó lehet, hiszen az ilyen férfi az utódok számára is hasonló genetikai állományt továbbít, illetve képes is lesz megvédeni családját.
Tényleg ilyen egyszerű és evidens lenne a folyamat?
Lássuk, hogyan jelenik meg a fent leírt folyamat a nők valódi választásaiban:
Egy kutatásban arra voltak kíváncsiak, hogy függ-e bármitől, hogy egyes nők nagyon maszkulin partnert választanak, míg mások nem. A kutatók számítógép segítségével módosították egy férfi fotóját úgy, hogy az egyik képen megjelenjenek a tipikus tesztoszteron markerek- erős arccsont, kiemelkedő szemöldök, erős áll-, míg a másikon lágyabb vonásokat hoztak létre. A nőket választásaik alapján nem lehetett egyértelműen egyik vagy másik csoportba sorolni, mert a választásokat sokkal árnyaltabb szempontok befolyásolták:
- Peteérés idején, amikor nagyobb a genetikai állomány jelentősége a legkifejezettebb, a maszkulinabb képet választották inkább a nők. Ezt az összefüggést egy idén megjelent kutatás egyébként erősen megkérdőjelezi: az ottani eredmények ugyanis azt mutatják, hogy a nők a ciklus közepén nem választják inkább a macsókat, hanem általánosabban nyitottabbak a férfiak irányába, amikor termékenyebbek.
- Ugyanakkor, ha nyíltan rákérdeztek a nők preferenciájára, akkor a megkérdezettek inkább nyilatkoztak úgy, hogy rövidtávú, leginkább szexről szóló kapcsolatot képzelnek el egy ilyen típusú férfival.
- Amikor a nőknek fertőző betegség rizikója alapján kellett dönteniük, akkor ismét a macsósabb férfit választottak- feltehetőleg ismét a tudattalan genetikai szempontok miatt miszerint nekik jobb az immunrendszeri védekező képességük, mint kevésbé férfias társaiknak.
- Érdekes egyébként, hogy az alacsonyabb szocioökonómiai státuszú nők inkább kedvelték a lágyabb vonású férfiakat, illetve, amikor az agresszió vált szemponttá, akkor ismét a femininebb férfiakra esett a választás, mert velük kapcsolatban feltehetőleg kevésbé asszociálódik párkapcsolati agresszió.
Egy későbbi kutatás a tesztoszteron-immunrendszer hipotézist is megkérdőjelezi: a kutatók inkább a testsúlyt kapcsolják össze az immunrendszerrel és azt feltelezik, hogy az alacsony vagy túlsúlyos egyének feltételezett immunrendszeri esendősége miatt vonzóbbak az átlagos súlyú, sportosabb férfiak. Kutatásukba 69 európai férfit vontak be, 65 százalékuk egészséges testsúlyt, 4 százalék sovány és 31 százalék túlsúlyos. A testsúly mellett az összes résztvevőnek megmérték a tesztoszteron szintjét is, illetve megnézték, hogy az egyes férfiak szervezete milyen erős immunválaszt ad egy kapott oltásra. ( Az erős immunválaszt adó résztvevők szervezete több antitestet termelt az oltás hatására). Ezután 29 európai nő értékelte a férfiak vonzerejét alsónadrágos képeik alapján. Az összes résztvevő nő a menstruációs ciklusa azonos pontján tartott.Az eredmények ellentmondtak a korábbiaknak:
- A nők választását sokkal jobban előrejelezte a testsúly, mint a maszkulinitás, vagyis az egészséges súlyú férfiakat sokkal vonzóbbak találták. Egyébként nekik volt a legerősebb az immunrendszere is, ami lehetséges, hogy tudat alatt hatással volt a preferenciára.
- Külön érdekesség, hogy ebben a kutatásban a szakemberek szorosabb kapcsolatot találtak a testsúly és a tesztoszteron, mint a férfias jegyek és a tesztoszteron között, ami megkérdőjelezi a tesztoszteron évtizedek óta fennálló domináns szerepét.
Egy újabb vizsgálat 15 éven keresztül kutatta 500 nő párválasztási preferenciáit. Itt már a kutatók egy fényképeknek nem csupán 2 verzióját, hanem fokozatos változatait készítették el a nagyon maszkulintól a nagyon femininig, és a résztvevő nőknek egyenként kellett a képek vonzerejét értékelni. Általánosságban az derült ki, hogy a nők a mérsékelten maszkulin férfiakat kedvelik a legjobban, míg a nagyon macsós vagy nagyon nőies férfiak kevésbé vonzóak.A válaszokat atfésülve ugyanakkor világossá vált, hogy a férfias jegyek kedveltsége nagyban függött a válaszadó nő jellemzőitől:
- Azok a nők, akik szexuálisan nem kizárólag ferfiakhoz vonzódnak a femininebb férfiakat vonzóbbnak, míg a nagyon macsósat kevésbé találták hívogatónak.
- A választást az is befolyásolta, hogy a nő mennyire találta önmagát vonzónak: az önmagukat nagyon vonzónak értékelő nők számára egyáltalán nem volt csábító egy nőies vonásokkal rendelkező férfi.
- Az önmagukat mérsékelten vonzónak és kevésbé vonzónak értékelő nők a mérsékelten maszkulin férfiakat találtak legcsábítóbbnak, míg a macsókat e kevésbé érzékeltek vonzónak.
- Érdrkes szempont egyébként, hogy azok a nők, akik jobban undorodtak és tartottak valamilyen fertőzéstől, a nagyon macsó és a nagyon feminin férfiakat egyaránt elutasították. Előbbinél feltehetőleg a feltételezett nagy számú szexuális partnerek okozhatják a félelmet, míg utóbbinál az asszocialt gyengébb genetikai állomány.
Sokszor találkozom visszautasítással, amikor emberi jelenségek bemutatásakor az állatvilágból merítek példát, mintha degradáló lenne az összehasonlítás, miközben természetesen magam sem gondolok a folyamatokban teljes egyezést, de jól láthatjuk például a mostani cikkben is , hogy bár a humán társadalom jellegzetességei hatással vannak a párválasztásra, de az evolúció nyomai rendre felfedezhetők az emberi viselkedésben.
Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.
Forrás:
- https://www.google.hu/amp/s/
amp.livescience.com/61537- - women-ovulatory-cycle-men.htmlHolzleitner, I. J., & Perrett, D. I. (in press). Women’s preferences for men’s facial masculinity: Trade-off accounts revisited. Adaptive Human Behavior and Physiology.
- https://m.huffpost.com/us/entry/2206231