Ahogyan azt korábbi cikkemben is írtam a személyiség zavara nem más, mint a személyiség olyan irányba történő elmozdulása, ami már nem szolgálja az egyén hatékony, számára előnyöket nyújtó működését. Lehet ez egy enyhe eltérés, ami a környezet számára pusztán kissé bizarr viselkedésben nyilvánul meg, ami azért alkalmas a boldogulásra a többség számára kialakított szabályrendszerben, de olyan mértékben is eltorzulhat a személyiség szerkezete, ami már kizárja az érintettet abból, hogy harmonikusan élje meg a különböző szerepeit a világban.

Szélsőséges esettől eltekintve, mint például a pszichotikus állapot, amelyben az egyén elveszti a realitásérzékét, a személyiségzavarok sokszor azért nehezen megfoghatók, mert olyan viselkedési elemeket tartalmaznak, amelyek egészséges személyiségben is fellelhetők. A gyanakvás például teljesen normális, adaptív része az emberi működésnek, hiszen ez az intuitív rendszerünk szűri ki a nekünk ártani szándékozókat, ugyanakkor a túlzott mértékű gyanakvás és bizalmatlanság minden emberi kapcsolatot megmérgez.

Lássunk először egy életből merített példát, ami jól mutatja a paranoiditás zavar jellegét:

E rövid kis esetből azonnal ki tudjuk emelni a paranoid személyiségzavar néhány jellegzetességét, amelyek diagnosztikai értékkel bírnak:

1. Alaptalan gyanú, hogy mások kihasználják, ártanak neki vagy becsapják.
2. Állandó indokolatlan kételkedés a barátok, ismerősök megbízhatóságában, hűségében
3. Nem bízik másokban, mert attól fél, hogy a megosztott információt rosszindulatúan használják fel ellene.
4. Még a jóindulatú eseményeket, megjegyzéseket is rejtetten becsmérlő vagy fenyegető üzenetnek érzékeli.
5. Hosszú ideig neheztel és dédelgeti a sérelmeit, nem bocsát meg.
6. Ok nélkül gyanakszik házastársa vagy szexuális partnere hűtlenségével kapcsolatban.
7. Olyan a személyiségét vagy hírnevét érintő támadásokat érzékel, amelyek mások számára nem nyilvánvalóak, és amelyekre gyorsan haraggal, ellentámadással reagál.

Ahhoz, hogy valakinél felmerüljön a zavar szintű személyiségszerveződés, a fenti 7 működésmód közül legalább négynek tartósan, több helyzetben meg kell jelennie, minden élethelyzetet át kell hatnia, súlyos distresszt és szenvedést kell okoznia, miközben ezek hátterében nem áll más betegség (skizofrénia, bipoláris, pszichotikus zavarok vagy más egészségi állapot).

Zsuzsa esete nem ritkaság olyan értelemben, hogy a paranoid betegek jó részét a környezet szokta orvoshoz citálni, mert elviselhetetlenné válik a velük való élet. Képzeljünk el egy olyan párkapcsolatot, közös munkát vagy barátságot, ahol folyamatosan kérdőre vonják lojalitásunkat és megbízhatóságunkat, támadások állandó céltáblájává válunk. A legtöbb ember hamar elmenekül, de akik maradnak is nehezen tudják kezelni ezt az állapotot. A nehézség ugyanis abban rejlik, hogy a paranoid személyiségzavarral élő ember egyáltalán nem érzi furcsának viselkedését. Számára az, ahogyan érez, gondolkodik, ahogyan felépíti a világát tökéletesen énazonosnak (egoszüntonnak) tűnik. Jól belátható, hogy mennyire nehéz egy ilyen embert rávilágítani arra, hogy bizony nem egészen úgy működik a világ, ahogyan azt ő gondolja. Ezutóbbi ahhoz is hozzájárul, hogy akkor is ritkán van betegségbelátás a paranoid személynél, ha maga kér segítséget. Azt ugyan érzi, hogy nem működnek az emberi kapcsolatai vagy folyton konfliktusba kerül a munkahelyén, de ezt nem a saját inadekvát világképére vezeti vissza. Ettől még persze ő is ugyanúgy szenvedhet a környezettel való megromlott viszonya miatt, csak egyszerűen másban látja ennek okait, mint a másik oldalon állók. 

A paranoid ember folyamatosan úgy érzi, hogy van egy rejtett igazság, egy a felszín alatt megbúvó másodlagos tartalom a világban, amit fel kell tárnia, és mintha minden körülötte levő részt venne ebben a globális összeesküvésben. Minden ember életében előfordulhat olyan időszak, amikor ellenségesnek érzékeli a körülötte levő környezetet és emiatt fokozott éberséggel pásztázza az eseményeket. Aki átélt már ilyet pontosan tudja, hogy ez meglehetősen fárasztó, állandó figyelmet igénylő feladat. A paranoid beteg folyamatosan ebben a túlfeszített állapotban van, állandóan pásztázza a környezet ingereit, így nem tud lazítani, nem tudja elengedni magát emberi kapcsolataiban és megfelelő módon megélni pozitív érzelmeit.

Mivel itt a gondolkodás a környezet megfigyelt eseményein alapszik, ezért nem mondhatjuk, hogy az alap a realitástól elrugaszkodott lenne, ugyanakkor valami hiba csúszik a gépeztbe és a következtetések módszeresen tévesek lesznek. Egy kívülálló számára teljesen érthetetlennek tűnik, hogy hogyan lehetséges azonos információkból valamiféle egészen nyakatekert módon teljesen eltérő eredményre jutni. Azonban, ha a kívülálló veszi a fáradtságot, hogy elmagyarázza álláspontját vagy megpróbálja észérvekkel meggyőzni a paranoid személyt, akkor percek alatt gyanúsítgatások célpontjaként találja magát, mondván, hogy ő is részt vesz az ellene szőtt tervben. A paranoid személy gondolkodása teljesen merev, megmásíthatatlan, világról szóló hiedelmei nem inognak meg a konfliktusok hatására.

Ellentétben tehát az átlag embernél megjelenő paranoid gondolatokkal, amelyek érvek és bizonyítékok hatására módosíthatók, a paranoid ember gondolkodása hajlíthatatlan és ez olyan mértékben rontja a világban való működését, hogy tönkreteszi a világban egyébként rendelkezésre álló szerepeit, akár munkatárs, akár férj/feleség, szülő vagy barát. Ez persze komoly stresszt és szenvedést okoz számára, hiszen semmilyen területen nem tud kiteljesedni.

Mivel a paranoid ember őszintén azt érzi, hogy hülyének nézik, gyakran reagál gőggel, haraggal és önteltséggel, azzal a hittel, hogy az ő kezében van az igazság kulcsa, és bizony ő akkor is tudja, hogy hogyan mennek a dolgok a világban, ha mindenki meg akarja vezetni.  Ez a fajta nagyképűség tovább növeli az elutasítottságát, és bár rövid távon az érintett fölényt élhet meg, de végül ugyanúgy magára marad, ami negatív érzéseket eredményez.

Ez a fajta zavar jellegzetesen fiatal felnőttkorban jelenik meg, és bár konkrét okokat nem igazán tudtak felmutatni, de feltehető, hogy bizonyos biológiai és környezeti hatások esendőbbé teszik az embert a zavar kialakulására. A súlyos gyerekkori trauma, bántalmazás, elutasítottság, elhanyagolást előfordulhat az élettörténetben, illetve bizonyos kutatások szerint gyakoribb olyan családokban, ahol a családtörténetben előfordult skizofrénia vagy más pszichotikus zavarok.

A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy reménytelen egy ilyen ember pozitív kimenetelű kezelése, ugyanakkor, ha sikerül valamilyen módon elérni, hogy a beteg belássa (és ez az igazán nehéz), hogy segítségre van szüksége, akkor egyéni pszichoterápiával elérhetők hosszú távú sikerek (csoportos terápia a zavar jellegéből fakadóan nem ajánlott!). Itt a cél megtanítani az érintettet arra, hogy hogyan tud együtt élni ezzel a gondolkodási móddal, hogyan kell sikeresen kommunikálni társas helyzetben és, ha sikerül a terapeutának egy bizalmi viszonyt kialakítani a beteggel (ami egyébként rendkívül tudatos hozzáállást és rengeteg odafigyelést igényel), akkor szép lassan leépíthetők (valamelyest) a paranoid érzések és gondolatok. Bizonyos esetekben, különösen társuló zavarok esetén (szorongás, depresszió) gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.    

Forrás: 

• DSM-V
• Glen O. Gabbard: a pszichodinamikus pszichiátria tankönyve
• https://www.healthline.com/health/paranoid-personality-disorder
• https://psychcentral.com/disorders/paranoid-personality-disorder/