Döntéseink néha negatív érzelmeket eredményeznek. Ez előfordulhat olyankor, ha utólagosan látjuk, döntésünk téves volt, és vagy ha a kapott eredmény nem felel meg az elvárásainknak. Ilyenkor megbánjuk a történteket.
Az egyik leggyakrabban tapasztalt érzelmünk: a megbánás. Edith Piaf, a híres francia énekesnő szerint „Non, Je Ne Regrette Rien.” („Nem, nem bánok semmit.”) Vajon követnünk kell a tanácsát, és próbálnunk eszerint élni, visszatekintés és önmagunk marcangolása nélkül? Vagy néha értékes tanulságokat vonhatunk le viselkedésünk és következményei elemzésével?
Mit értünk megbánás alatt?
A megbánás egy negatív kognitív vagy érzelmi állapot, amely magában foglalja egy történés rossz kimenetelét, a veszteség vagy a szomorúság érzését azzal kapcsolatban, hogy mi lehetett volna a szituáció vége, ha nem úgy döntünk, ahogy; mi volt a vágyunk, és ehhez képest mi történt meg. A megbánás érzése eredhet a múlt viselkedésének és döntéseinek visszatekintéséből, és gyakran hisszük úgy, hogy egy másféle döntés, reakció jobb kimenetelt eredményezett volna. A leggyakoribb megbánást a tanulás, a karrier, a szerelem, a szülőség, és önmagunkkal kapcsolatban éljük meg.
A szóban forgó érzés, bár fájdalmas tapasztalás, de rengeteg haszonnal tud járni. A megbánás fájdalma újrafókuszálást és korrekciós intézkedést eredményezhet, vagy egy új út követését jelentheti. Minél kisebb a lehetőségünk arra, hogy megváltoztassuk a helyzetet, annál valószínűbb, hogy a megbánás agyalássá és krónikus stresszé változik.
Amikor megbánást élünk át, érzelmi, kognitív és neurofiziológiai hatásokat tapasztalhatunk. A sajnálkozást gyakran más negatív érzelmek is kísérik, mint például a bűntudat, a csalódás, önmagunk hibáztatása, vagy éppen a frusztráció. (A kínzó bűntudatról nem is olyan régen írtunk egy cikkünkben.) Emellett gyakran végiggondoljuk a megtörténteket, próbáljuk megérteni, hogy hogyan hozhattunk rossz döntést, vagy miért tettünk úgy, ahogy, és milyen döntéssel érhettünk volna el jobb kimenetelt.
Hogyan alakul ki? És hogyan tudjuk kezelni?
A kutatók eltérően vélekednek arról, hogy mi fokozza a megbánást. Néhányan úgy gondolják, hogy a sokféle rendelkezésünkre álló lehetőség és azok kiaknázása (vagy éppen ki nem aknázása) generálja az érzés fokozódását. Például sokan tapasztalnak megbánást szakmaválasztásuk miatt („Mi lett volna, ha inkább azt választom…”), mégis, a lehetőség, hogy kijavítsuk ezt a hiányosságot, legtöbbünk számára nyitva áll. A lehetőség a javításra a kezünkben van.
Más kutatók azonban úgy vélik, hogy a megbánást kísérő érzések nagyobb valószínűséggel és kiemelkedőbben fordulnak elő olyan szituációkban, amikor nincs lehetőség a döntésünk vagy tettünk helyreállítására. Ez azt jelenti, hogy a lehetőség, amely korábban létezett, és nem részesítettük előnyben, mostanra elveszett. Állíthatjuk, hogy az életkor egy olyan tényező, amely befolyásolhatja a rendelkezésre álló lehetőségeinket. Elméletileg az oktatás például bármely életkorban elérhető – ez azonban nem olyan egyszerű az idősebb korosztály számára.
A kifogások egy kicsit segíthetnek a megbánás fájdalmának enyhítésében, pláne olyankor, amikor csekély a lehetőség arra, hogy korrigáljuk rossz döntésünket, viselkedésünket (például az idő, vagy a szűkös erőforrások miatt). Ilyenkor könnyen hibáztatjuk magunkat, hogy hagytuk egy lehetőséget elmenni, amelyet később már nem tudunk visszacsinálni.
A megbánás lehet egy elrettentő érzelem is, amely hatással van az élettel való elégedettségünkre is. Ha viszont szembe nézünk a megbánással, mint érzéssel, pozitív hatást érhetünk el. A megbánás egy visszatekintő elemzéshez vezethet, amely segíthet az embereknek megérteni, hogy miért gondolták vagy tették azt, amit. Akkor, abban a pillanatban lehetett annak egy konkrét oka. Múltbeli gondolataink és cselekedeteink megértésével:
- kevesebb fájdalmat, megbánást, és önmarcangolást fogunk érezni.
- Tudunk változtatni azokon a gondolatainkon, viselkedésünkön, ami most a kívánt eredményhez vezetett.
- Tanulunk a hibáinkból és bele foglaljuk azokat későbbi döntéseinkbe, cselekedeteinkbe.
Sokkal pontosabban, mit tehetünk, hogy a megbánás pozitív hatásait hangsúlyozzuk, és a negatívakat csökkentsük?
- Nem szabad hagyni, hogy a megbánás érzése „megegyen” bennünket.
- Alkalmazzuk az önszabályozást, és ne engedjük, hogy a megbánás nyomasszon, megsemmisítsen!
- Ne ismételgessük a fejünkben a „mi lett volna, ha…” gondolatot!
- Fogadjuk el, hogy vannak olyan esetek vagy események, amelyeket nem tudunk kontrollálni!
- Fogadjuk el, hogy nincs élet megbánás nélkül!
- Ne túlozzuk el személyes felelősségünket!
- Ha felkészítjük magunkat, az csökkentheti meglepettségünket, és fájdalmunkat.
- Keressük meg a megbánással járó előnyöket: hogyan és mire ösztönöz ez minket?
- Ahelyett, hogy a megbánás negatív kimeneteleire összpontosítanánk, jobb szem előtt tartani, hogy mi váltotta ki az érzés kialakulását.
A megbánás egy érzelmi mechanizmus. Ha az elveszett lehetőségeken rágódunk, a megbánás romboló erővé válik, és a lehetséges fejlődés, növekedés is megakad. Másrészről, ha a megbánás arra emlékeztet bennünket, hogy az időnk rövid, és hogy a lehetőségeink tünékenyek lehetnek, hozzásegíthet egy jól megélt, aktív, cselekvő életet élnünk.
Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.
Forrás:
Beike, D. R., Markman, K. D., & Karadogan, F. (2009). Lost opportunities: A theory of regret intensity. Personality and Social Psychology Bulletin, 35, 385-397. DOI: 10.1177/0146167208328329
Bjälkebring, P., Västfjäll, D., Svenson, O., & Slovic, P. (2016). Regulation of experienced and anticipated regret in daily decision making. Emotion, 16, 381–386. http://dx.doi.org/10.1037/a0039861