Sokan esünk abba a hibába, hogy a másikat hibáztatjuk, ha ő valamire nem úgy reagál, ahogyan mi szerettük volna. És egyáltalán miért nem találja ki, hogy mire vágyunk?! Olyan régóta ismer, miért nem gondolatolvasó? Ez sokszor nehézséget okoz kapcsolatainkban, legyen az a házasságunk, vagy baráti, munkahelyi kapcsolatunk. Ahelyett, hogy egyértelműen és tisztán megfogalmaznánk vágyainkat, szükségleteinket, hagyjuk, hogy a másik kitalálja, mire van szükségünk, vagy feltételezzük, valahogy csak meg fogja érteni szükségleteinket anélkül, hogy nyilvánvalóvá tennénk azokat.
Néhány ember nehezen tud kommunikálni az igényeiről, mert egyszerűen kényelmetlennek érzi. Mások úgy vélik, hogy „nincs szükségük” semmire, pláne nem kierőszakolva a másiktól. Önbizalomlöketet kapnak azáltal, hogy úgy viselkednek, mintha nem lenne szükségük semmire. Vannak, akik erőként definiálják azt, ha nincsenek „igényeik”, és gyengeségnek tartják az ellenkezőjét. Más emberek rettenetesen kikelve magukból artikulálják szükségleteiket.
Vannak, akik nem szeretnék kifejezni, mire vágynak, bízva abban, hogy mások – többnyire itt a partnerre gondolunk – képesek kitalálni, mit kell tenniük anélkül, hogy közvetlenül, direkt módon közölnék azt. Ez a nézőpont sokaknál a figyelmesség, gondoskodás indikátora.
Livi igényelte volna párjától a gyermek esti fürdetésének átvállalását, mert estére sokszor elfáradt, és jól esett volna neki egy kis segítség. Soha nem kérdezte meg a férjét, hogy gondoskodna-e erről a feladatról. Ehelyett azt hitte, hogy látja magától ezen igényét, és lépéseket fog tenni magától. Miután ez nem történt meg, Livi érzéketlennek, figyelmetlennek és minden egyébnek elhordta férjét, aki nem veszi ki a részét a feladatokból. A férj csendes védekezésében annyit mondott, örült volna, ha fürdetheti a kicsit, csak meg kellett volna kérdezni, de nem volt tisztában felesége problémáival.
Ez az eset jól leírja mindennapi interakcióinkat, és azt, hogy sokszor valóban nem fejezzük ki, mire van szükségünk. Érdemes tudatosítani magunkban ezt a viselkedési formát.
Íme néhány tanács, hogy elkerüljük a helytelen kommunikáció okozta csalódásokat!
- Érdemes nyilvánvalóan és direkten megfogalmazni igényeinket. Ez a legjobb módja annak, hogy mások tisztában legyenek vele.
- Ha kényelmetlenül érzed magad az igényeid kifejezésénél, gondold át, dolgozz ki valamilyen megoldást, így ugyanis nem győződ le magad, ha nem küldesz világos üzeneteket azoknak, akiknek szerepük van az igényeid kielégítésében.
- Vigyázni kell a felelősségátadással is! Nem szabad áthárítani a másikra, hiszen ő legjobbat akarja neked.
- És még egy fontos készség, amely fejleszthető…
… a hatékony önérvényesítés: asszertív kommunikáció
Az asszertivitás egy olyan szociális készség, amely nagyban támaszkodik a hatékony kommunikációra, miközben egyidejűleg tiszteletben tartja mások gondolatait, kívánságait.
Az asszertív emberek azok, akik
- magabiztosan és tiszteletteljesen kommunikálják kívánságaikat, szükségleteitek, határaikat mások felé.
- Nem számít hol állnak, az is mindegy, hogy mi a téma. Az asszertív emberek sokkal kevesebb szorongó gondolatot tapasztalnak meg, még akkor is, ha stressz hatása alatt állnak.
- Magatartásukat tekintve magabiztosak és szilárdak.
- A pozitív és negatív érzelmekre agresszió nélkül reagálnak, anélkül, hogy passzívak lennének.
- Azok a személyek, akik nagy magabiztossággal rendelkeznek, nem félnek attól, hogy megvédjék nézeteiket, vagy céljukat, nem jellemző rájuk, hogy megpróbálnak befolyásolni másokat. Nyitottak a dicséretre, és a konstruktív kritikára is. A magabiztosságukkal gyakran együttjár a nagyobb önbecsülés is.
Látható, érdemes félretenni büszkeségünket, és magunkon túllépve (még ha az első lépéseknél ugyan kicsit ügyetlennek is érezzük magunkat), fejezzük ki azt, amire vágyunk, amit a másiktól várunk, hiszen tényleg ritka, hogy valaki gondolatolvasó.
Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.
