Az emberek a különböző korokban és a különböző kultúrájú országokban mást és mást tartottak, tartanak fontosak a párválasztás során, azonban a XXI. században már sokunk számára a legfontosabb szempont az, hogy szerelmesek vagyunk-e. Én magam is, de talán a legtöbben már átélhették azt, hogy minden rendben volt a másik féllel, és mégsem működött a kapcsolat, mert nem voltunk szerelmesek.

De mégis, mi az a szerelem, ami olyan fontos számunkra?

Sokáig élt az a nézet a gondolkodók körében, hogy a szerelem a romantika korának terméke, azonban már számos kutatás bizonyította azt, hogy a szerelem egy egyetemes emberi érzés, mely evolúciós szempontból is adaptív funkcióval bír pl. Frank (1988) szerint az elköteleződés egyik eszköze. A szerelemnek köszönhető, hogy az emberek hosszabb ideig kitartanak egymás mellett, szociális monogámiában élnek, így nagyobb az esélye, hogy gyermekeiket közösen felneveljék, hisz a gyermekek hosszabb érési periódusa miatt, könnyebb a kétszülős gondozás.

Lee (1973, 1988) elméletében szerelemi stílusról beszél, mely stílust alakítják a személy attitűdjei, vélekedései és személyiségjegyei, a különböző stílusok pedig különböző érzelmi töltettel rendelkeznek. Lee egy színkörként képzelte el a szerelmet, amelyben három alap-szerelemtípus van: az Eros a szenvedélyes és erotikus, a Ludus a játszmázó és nem elköteleződő, valamint a Storge a baráti szerelem. E három alaptípus keveredéséből jönnek létre a másodlagos szerelemtípusok: a Pragma a praktikus és számító, a Mania a megszállott és rögeszmés és az Agape az önzetlen és adakozó szerelem.

Sternberg (1986) három összetevőt azonosított, amelyek kombinációjából hétféle szerelemkapcsolat-típus jöhet létre. Ez a három összetevő az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés. Az intimitás a pszichológiai közelséget jelenti, amely kitárulkozást, kölcsönös megértést és gondoskodást, valamint elfogadást takar. Az intimitás az, ami közel hozza egymáshoz az embereket, majd az elköteleződés az, amely együtt is tartja őket. Az elköteleződés érzéseket és tetteket is magában foglal, egy olyan erő, mely a párt a kapcsolat fejlesztésére és fenntartására ösztönzi. A szenvedély pedig a szexuális vonzódáson kívül a másik iránti vágyódást is magában foglalja. 

Sternberg úgy gondolta, hogy a szerelem 3 komponense különböző arányban van jelen egy kapcsolatban, és ez határozza meg a szerelem típusát. Bár az elméletben a tiszta típusok jelennek meg, a való életben természetesen keverten fordulnak elő a szerelem ezen fajtái. A hét lehetséges szerelemkapcsolat típus a három fő típus alapján: a szeretet, a baráti kapcsolat, a romantikus szerelem, az üres szerelem, a vak szerelem, az elsöprő szerelem és a beteljesült szerelem. Részletesebben az egyes típusokról korábbi cikkünkben olvashatsz. Ha kíváncsi vagy, milyen kapcsolatban élsz jelenleg Sternberg háromszög elmélete szerint, itt megnézheted.

A szerelemről való gondolkodás számos elméletet szült, azonban nem feledkezhetünk meg a szerelem genetikai és kémiai természetéről sem.

A genetikai párkeresés tudományos alapja Claus Wedekind, a berni egyetem biológusának nevéhez kapcsolódik, aki 1995-ben kísérlettel bizonyította, hogy a másik fél genetikai hasonlósága csökkenti a vonzalmat. Köztudott, hogy genetikai sokféleség megőrzése, a velünk rokoni kapcsolatbna álló egyedekkel való utódnemzés veszélye jelentős szempont. A kutatásban 44 hímnemű diák úgy aludt saját pólójában két napig, hogy nem igyekeztek megváltoztatni a testszagukat. Wedekind és csapata ezeket az alsóneműket anonimizált mintákként megszagoltatta 49 diáklánnyal, akik rangsorolták a benyomásaikat kellemes-kellemetlen-szexi hármasság szerint. Az eredmény magáért beszélt: a nők azoknak a férfiaknak a pólóját kedvelték leginkább, akik tőlük genetikailag a leginkább különböztek. Vagyis a vonzalmat, amely a szerelem egyik legalapvetőbb egysége, a genetikai hasonlóság, illetve különbözőség nagy mértékben determinálja. 

A szerelem, a szeretet a legbeteljesítőbb emberi érzés, mely nélkül az emberi lélek nem tud élni. Ez az érzés egyszer csak felbukkan, a szerelemhormonnak nevezett feniletilamin hormonnak köszönhetően elborít, hatására egyfajta módosult tudatállapotba kerülünk, figyelmünk beszűkül, mindenről a másik jut eszünkbe, és minél többet szeretnénk a szeretett személy társaságában lenni. A szerelemnek ez a felfokozott érzése azonban mindössze három évig tarthat, hisz a feniletilamin hormon termelődéshez maximum három év alatt hozzászokik a szervezetünk. Ennek evolúciós szempontból van jelentősége, hiszen ezáltal válik lehetővé, hogy szerelmesünk mellett más dolgokra (gyermeknevelés, munka, társadalmi élet) is megfelelően koncentrálni tudjunk.

A szerelem elmúlása azonban nem jelenti azt, hogy a kapcsolatot ne tarthatná össze egy másfajta szerelem, szeretet, ha tápláljuk, gondozzuk magunkban ezt az érzést, odafigyelünk egymásra és a kapcsolatunkra, a szerelem társszeretetté alakul, mely életünk végéig elkísérhet bennünket.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.      

Felhasznált irodalom:

• Meskó Norbert (2013): Szex és lélek. A párkapcsolatok pszichológiája. Pécs: Pro Pannónia Kiadói Alapítvány
• Satir, Virginia (1999). A család együttélésnek művészete. Új családműhely. Budapest: Coincidencia Kft.
• Smith, Eliot R., Mackie, Diane M. (2004): Szociálpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó 
• https://royalsocietypublishing.org/doi/pdf/10.1098/rspb.1995.0087