A kérdés butaságnak tűnhet, hiszen a válasz triviális: az érzelmek arról árulkodnak, hogy hogyan is érezzük magunkat az adott pillanatban. Legtöbb esetben nem is megyünk ennél mélyebbre, és talán addig nem is szükséges addig, amíg a környezetünkkel való viszony kiegyensúlyozott és egészséges. Ugyanakkor előfordulhat, hogy bizonyos korai élmények, tapasztalatok hatására olyan érzelmi reakciók kerülnek felszínre, amelyek nem szolgálják hosszú távon társas jóllétünket.

Greenberg és Elliott nevéhez kötődik az érzelemfókuszú terápia, melynek elméletében 4 fajta érzelmi választ írtak le. Ezekből 1 előnyös, adaptív az ember számára, a másik 3 viszont kapcsolati, életvezetési nehézségekhez vezethet, más néven maladaptív.

• Az elsődleges érzelmi válasz: ez az az érzelem, amely hirtelen, önkéntelenül tör ránk, és legtöbb esetben jó értékelést ad a helyzettel kapcsolatban, akkor is, ha még nincs időnk igazán végiggondolni a dolgokat. Olyan, mint egy belső iránytű, ami hirtelen jelzi, hogy a helyzet, amibe kerültünk előnyös, kellemes következményekkel jár, vagy inkább veszélyes és meneküljünk.  
• Másodlagos érzelmi reakció: „egy fiatal férfival szakít a szerelme, és ő rettentően haragszik emiatt.” El tudjuk képzelni, hogy az első reakciója nem a harag volt, hanem, hogy összetörték a szívét, kétségbeesetten szomorú, és megsemmisülve érzi magát. Ennek elviselése ugyanakkor rendkívül nehéz és megterhelő, így az érzés hamar átfordult haragba, mert azzal könnyebb együtt élni. Ezeket az érzelmeket, amelyek az elsődleges érzelmi válaszokkal szemben alakulnak ki, meta-érzelmeknek nevezzük, és nagyon könnyen palástolhatják a valódi érzéseinket. Amikor az életünkben egy nehéz érzelemmel találkozunk, érdemes végiggondolni, hogy mi is a valódi gyökere rossz érzésünknek, mert javulás akkor várható, ha az eredeti forrással foglalkozunk, és nem az azt elfedővel.
• Korábbi élmények által befolyásolt érzelmek: meglehetősen szélsőséges példa, de jól illusztálja ez a fajta érzelmi reakciót, amikor egy szexuálisan bántalmazott gyermek felnőttkorban szexuális közeledésre haraggal reagál és elmenekül. Ez abból fakad, hogy gyerekkorban az az élmény égett belé, hogy ha valaki gyöngédséggel, intimitással közeledik, annak szexuális abúzus a vége, és ez a trauma később is meghatározza az érzelmi reakcióit.
• Instrumentális érzelmi válaszok: itt arról van szó, amikor az egyén az érzelmeit eszközként használja. Nem kell feltétlenül minden esetben szándékos manipulációra gondolni, hanem egyszerűen arról van szó, hogy nem tudja, nem tanulta meg máshogy kifejezni az igényeit. Elképzelhető, hogy gyermekkorban ez volt a módja annak, hogy hatást váltson ki a környezetéből, és ez a maladaptív működésmód fennmaradt a későbbiekben is. Mindig az a kérdés ebben az esetben, hogy mit akar kifejezni az illető az adott érzéssel?

Ha rendszeresen azzal szembesülünk, hogy érzelmi reakcióink negatív hatást vagy értetlenséget váltanak ki környezetünkből, akkor érdemes mélyebbre menni, és megvizsgálni, hogy mit is érzünk valójában, és ez honnan eredhet. Az önismereti munkába belevághatunk egyedül is, de ha úgy érezzük, jó lenne egy támasz, akkor érdemes szakember kíséretét igénybe venni énünk mélyebb rétegeinek feltárásában.

Forrás: Unoka Zsolt, Purebl György, Túry Ferenc, Bitter István: A pszichoterápia alapjai