Ki hallott már Repülős Gizi nevéről?

Bevallom, engem újdonságként ért az idős nő története, aki gyakorlott besurranó tolvajként vált Európa szarkájává, ugyanis elmondása szerint az élete szenvedélyévé vált a lopás. Gyerekként kezdte, de nyolcvan éves korában sem szűnt meg az örökös vágy, amit csak a kisebb-nagyobb tárgyak elcsenése tudott csillapítani. Ahogyan ő fogalmaz:

„Úgy osontam be, mintha nem is lennék. Levegőt is alig vettem. Csak ez érdekelt, kijátszani az embereket. Csábított, izgatott, majd meg őrültem a vágytól. Hogy meg tudom-e csinálni? Minél nagyobb képtelenség, annál jobb! Kifelé mindig a főkapun, a bejárati ajtón mentem. Úgy vonultam ki, mint egy győztes hadvezér.” 

Hát, nem úgy hangzik, mint akinek rögeszméjévé vált a lopás? Repülős Gizi, eredeti nevén Bodnár Gizella, akit a közel tizenhét évnyi börtön sem volt képes megállítani abban, hogy lopjon. Ahogy az idézetben is, szinte sohasem mesél arról, hogy mit sikerült elcsennie, sokkal fontosabb volt számára maga a tett. Célja nem a gazdagodás volt, sohasem vált tehetőssé. Betöréseit nem tervezte meg előre, mint a profi bűnözők, hanem a csillapíthatatlan kényszer váratlanul tört rá rendszeresen. Nem állt ellen, a leglehetetlenebb helyzetekben is lopott, de az eufórikus állapotot követően beállt nála egyfajta letargia, ami miatt a szerzett értékekkel már nem tudott mit kezdeni, és rendszerint eldugdosta őket.

Saját bevallása szerint és a történeteit olvasva is valószínűsíthető, hogy Bodnár Gizella kleptomániás volt. Abban a betegségben szenvedett, amiben a lakosság feltehetően 0,5%-a is. Azok az emberek, akik ezzel a kényszeres zavarral élnek, késztetést éreznek arra, hogy – sokszor értéktelen tárgyakat - lopjanak. Mivel a betegek tisztában vannak azzal, hogy mindaz, amit tesznek, törvénybe ütköző és helytelen, emiatt a bűncselekményeiket követően sokszor lehangoltak, pusztító önvádat és félelmet élnek meg, depressziós periódusok állhatnak be náluk.

A kleptomániát kapcsolatba hozzák a szerotonin-szint zavarával. Emellett a szakemberek fontosnak tartják a szocializációt is, amelyben ha megjelenik a túlzott szigor, félelemmel vegyült stressz, akkor az is kiválthat kényszeres lopásvágyat. A betegségnek létezik olyannyira súlyos változata, amely esetében már addikcióról, azaz függésről beszélünk. Ilyenkor a tárgyak eltulajdonítása olyan kielégülést (előtte kielégületlenséget) vált ki, mint a droghasználók esetében a szer használata vagy hiánya.

11 érdekesség a kleptomániáról:

1. Nők esetében gyakrabban fordul elő. A kleptomániás személyek 63%-a nő.
2. A bolti lopások körülbelül 20%-a kleptomániás emberhez köthető. Azonban sokuk az elcsent termékeket visszaviszik, miután megnyugodtak.
3. Általában a húszas évek környékén jelennek meg az első kényszerek, de előfordult már 5 éves, de 55 éves személy diagnosztizálása is.
4. A kleptomániás személyek életének feltárása során az átlagosnál gyakrabban fordultak elő: gyerekkori zaklatások, problémás gyerekkor és kapcsolatok, stresszes életvitel.
5. A kleptomániások 35%-a szenved depresszióban is, de gyakran előfordul náluk szorongás, pánikzavar, szociális fóbia, bipoláris depresszió is.
6. A kényszerbetegség valamely formájával élő személyek 7%-ánál kleptománia is fennáll.
7. A kleptomániás személyek 43%-a személyiségzavarban is érintett. Leggyakrabban paranoid és hisztrionikus személyiségzavarral találkozunk az esetükben.
8. A kleptománia és bulimia gyakran járnak kéz a kézben. A kleptomániás személyek 65%-a evészavarokkal is küzd, ami nem meglepő, ha a két betegség közös vonásait vesszük figyelembe: kontrollálhatatlan késztetések, szorongás, szégyenérzet, bűntudat.
9. A kleptomániás emberek 23%-a rendszeresen küzd alkohol- vagy drogproblémákkal.
10. Vannak olyan esetek, ahol a kleptomániás viselkedés agysérülés (agyvérzés, betegség, baleset) következtésben alakul ki, mégis a kényszeres viselkedés pontosan ugyanúgy zajlik le, mint más esetekben.
11. A kleptomániás személyek családja nagyon gyakran nem tud szerettük betegségéről. A titok kiderülése azonban nagyon sokszor a kapcsolatok felbomlásához vezet.

A kleptománia nagyon gyakran válik nevetség tárgyává, általában a szó sem vált ki különösebb együttérzést az emberekből. Azonban a fenti 11 pontot elolvasva talán felmerülhet sokakban a gondolat, hogy miben különbözik ez a kényszeres viselkedés a többitől? A betegséggel élő személy a szenvedéseitől, stresszes állapotától szabadul meg a felesleges lopkodással, ugyanis nem képes másképp levezetni a feszültségét, képtelen ellenállni a renitens viselkedésnek. Ha nem lop, kínokat él meg. Éppen ezért (és természetesen a kényszer törvénybe ütközése miatt is) nagyon fontos - a többihez hasonlóan - ennek a betegségnek is a kezelése. A szimpla terápiás munka általában nem elégséges, ezért a legtöbbször kognitív terápia mellett gyógyszeres ellátás is szükséges. A kitartó munka azonban sikeres tud lenni, és a személy, hasonlóan a függőkhöz, képes megszabadulni a kényszeres viselkedésétől.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!