10 év után beadtam a derekam és a családunk négylábú taggal, egy kutyussal bővült. Na nem azért nem akartam korábban, mert nem szeretem az állatokat, csak úgy gondoltam, hogy 19-re már nem húzok lapot, két gyerek mellé még csak az hiányozna, hogy egy kutyához is alkalmazkodni kelljen. Mielőtt bárki azt várná, hogy rácáfoljak a kutyatartás okozta kötöttségekre, ezt nem tudom megtenni. A kutya igenis rengeteg plusz feladattal, felelősséggel jár. Azt viszont korábban nem vettem számításba, hiszen első kutya tulajdonosaként nem is tudtam volna, hogy a terhekért cserébe annyi szeretetet, megnyugvást és örömet ad egy kutyus, hogy a kötöttségek súlya eltörpül. Amit régebben kivitelezhetetlen nehézségnek gondoltam, mostanra könnyen megoldható feladattá vált. Mikor cicás barátnőmnek meséltem az ezzel kapcsolatos megéléseimet, szavaiból az derült ki, hogy a cicatartás is hasonlóan szívmelengető élményekkel ajándékozza meg a gazdikat.

Az állatokkal való kontaktus pozitívumaira számtalan tudományos bizonyíték született. Az iskolai osztálytermekben lényegesen csökken a feszültség szintje egy terápiás kutya jelenlétében. Az idősek életminősége jelentősen javul, ha van kiről gondoskodniuk, van kiért élniük. Ugyanígy egyes pszichiátriai betegségeknél is nagymértékű javulást okozhat már meglepően kevés háziállattal való érintkezés.

A következőkben lássunk két olyan aktuális kutatást, amelyekben különböző közegekben szintén arra jutottak, hogy állatokkal érintkezni pozitív hatással van a mentális egészségünkre.

Egy amerikai kutatásban, amelybe 249 egyetemi hallgatót vontak be, arra voltak kíváncsiak, hogy az állatokkal- ebben az esetben kutyákkal és cicákkal- való különféle érintkezési formák miként befolyásolják a résztvevők pszichés jóllétét. A különböző kísérleti felállások kialakítása érdekében az egyetemistákat négy csoportra osztották. Az első csoport 10 percen keresztül közvetlen fizikai kontaktusba léphetett az állatokkal, simogathatta őket, játszhatott velük. A második csoport nézője volt annak, ahogyan az első csoport babusgatta az állatokat. A harmadik csoport a kísérletben használt állatokról szóló vetítést nézett végig, míg a negyedik csoportban voltak a „várólistások”, akik úgy tudták, hogy hamarosan ők is simogathatják az állatokat. A várakozás alatt sem kütyüt, sem könyvet vagy egyéb elfoglaltságot nem használhattak a résztvevők. Az egyetemistáktól a nap során többször vettek nyálból kortizol mintát (a kortizol a stresszválasz során kibocsátott hormont), nézve, hogy miként alakul az egyes csoportok stressz-szintje. A nyálminták vizsgálatából az derült ki, hogy már 10 perc házi kedvenccel töltött idő jelentősen csökkentette a szervezetben termelődő a kortizol szintjét, míg a többieknél a kortizol szintje a kezdeti szinthez képest változatlan maradt.  

Egy az idei évben megjelent publikáció olyan állatasszisztált terápiával foglalkozó kutatást mutat be, melyben idősek mentális egészségét vizsgálták terápiás kutyával végzett 10 hetes intervenció során. A vizsgálatban egy olaszországi idősek otthonának tagjai vettek részt. 17 fő került véletlenszerűen a kísérleti csoportba, míg 14 fő a kontroll csoportba. A kísérleti csoport tagjai 10 héten át hetente egyszer félórára találkoztak egy terápiás kutyával és oktatójával. A kutatók több területen vizsgálták, hogy megmutatkozik-e változás a kutyákkal való érintkezést követően: depresszió, szorongás, fájdalomérzékelés és saját betegségükkel kapcsolatos megélés. Az eredményekből az derült ki, hogy a kutyákkal érintkező idős emberek jelentősen kevesebb depressziós tünetről számoltak be a 10 hetes állatasszisztált terápiát követően.  A többi területre nem volt hatással a beavatkozás.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon! 

Forrás:

• https://neurosciencenews.com/cat-dog-stress-reduction-14490/
• https://onlinelibrary.wiley.com/doi/pdf/10.1111/psyg.12367