Amikor egy számunkra szimpatikus cég keres alkalmazottat, érdemes mindent bedobni annak érdekében, hogy megszerezzük álmaink munkáját. Sokszor egy-egy interjún nem is az dönt, hogy ki, mennyire képzett az adott területen, hanem egy jó HR-es vagy cégvezető sokkal inkább nézi a vele szemben ülőben rejlő potenciált, munkabírást vagy együttműködési hajlamot. Hiába van valakinek 10 év tapasztalata egy szakmában, ha nem vált ki szimpátiát a felvételit végző személyből, vagy ha bizonytalanságot, netán hiteltelenséget áraszt magából, bizonyos, hogy senki sem fog vele kockáztatni egy új pozíció betöltésénél. Nagyobb esélye lehet viszont annak a pályázónak, aki megjelenésével, kisugárzásával és testbeszédével nem csak jó benyomást kelt, hanem minden porcikájában az ideális jelölt képét mutatja.

Hogyan keltsünk tehát jó benyomást?

1. Ruházat

Olyan ruhában érkezzünk, ami az adott munkakörnek megfelelő. Ha nincs erről elképzelésünk, a sportosan elegáns ruházat általában jól beválik. Úgy öltözzünk, hogy mi is jól érezzük magunkat a bőrünkben. Magassarkú cipőt például csak akkor vegyünk fel ilyen találkozóra, ha abban kényelmesen érezzük magunkat, mert önmagunk vagyunk tőle. Ne feledjünk, nem a színészkedés a cél, hanem a hitelesség, persze megfűszerezve okos, tudatos viselkedéssel. Táskánk, aktatáskánk legyen vékony. Az az ember, aki mindenfélét cipel magával, olyan képet fest magáról, mint akire bármilyen munkát rá lehet sózni. A fontos ember legfontosabb értéke önmaga.

2. Amikor megérkezünk

Ne nézzünk ki úgy, mint egy málhás szamár. Vegyük le a kabátot, és lépjünk úgy be az interjús szobába, hogy ott már ne kelljen ügyetlennek tűnően pakolászni. Ha várakoznunk kell, inkább álljunk, és ne üljünk le, így szem előtt maradunk, és magabiztosabbnak tűnünk. Ne a földet bámuljuk, helyette nézelődjünk, ismerkedjünk a hellyel, mint aki ténylegesen érdeklődik, és nem csak túl akar lenni a meghallgatáson.

3. Vigyünk olvasnivalót, munkaeszközt

Előfordulhat, hogy rendesen megvárakoztatnak minket. Ez lehet hatalmi játszma is, de félreszervezés is akár. Ilyenkor foglaljunk helyet valahol, vegyünk fel magabiztos tartást, és próbáljunk kívülről tekinteni magunkra. Milyennek tűnünk? Olyannak, aki rendben van önmagával? Mert akkor jó pózt választottunk. Vegyünk elő olvasnivalót, esetleg kezdjünk bele valamilyen munkába, de semmiképp se lessük izgatottan az ajtót, hogy hátha megérkeznek értünk. Ha a minket megvárakoztató személy megjelenik, várjuk meg, míg odalép hozzánk, és megszólít. Lassan nézzünk fel könyvünkből vagy munkánkból, és ne könyörögjünk tekintetünkkel a figyelméért. Ha nagyon sokat várakoztatnak, és úgy érezzük, ez akár szándékos is lehet, érdemes azon elgondolkoznunk, hogy valóban olyan helyen szeretnénk-e dolgozni, ahol a vezetőség figyelmen kívül hagyja a beosztottaknak okozott frusztrációt vagy helyzetből adódó szorongást.

4. Bent vagyunk

Ha behívnak, menjünk be. Ne tétlenkedjünk, ne álldogáljunk az ajtóban újabb invitálás reményében. Gondoljunk arra, hogy a munkáltató és mi 50-50%-ban vagyunk jelen. Nem csak mi akarjuk a munkát, ő is szeretne egy ideális jelöltre bukkanni, így egyenrangú felállásban vagyunk. Járásunk legyen magabiztos, határozott. Ne riasszon meg minket, ha a bent ülő éppen telefonál vagy írogat a számítógépen, és nem néz ránk. Üljünk le, tegyük le a táskánkat (ha van) és nézzünk rá, hogy érezze, nem várakoztathat meg. Ha valaki lassan mozog, esetleg álldogál egy helyben, akkor azt az üzenetet küldi, hogy ráér, és elfogadja, ha mások rendelkeznek az idejével. Ne feledjük, hogy ekkor még nem vagyunk alkalmazásban, így a főnök nem a mi főnökünk. Egy határozott ember határozottan is jár. Nem rohanva, de nem is elmélázva.

5. Kézfogás

Ez az egyik legjelentősebb információ mindkét résztvevő számára. Tartsuk kezünket egyenesen, és ne gondolkozzuk túl a mozdulatot. Szorítsunk annyira, amennyire a másik, így a szemben álló ember egyenrangúságot, partner hozzáállást fog látni viselkedésünkben. Amire mindenképp figyeljünk: A "döglött hal" kézfogás, azaz az ernyedt, bizonytalan szorítás a lehető legrosszabba benyomást kelti. Ezt már csak azzal lehet fokozni, ha nem teljes tenyérrel mutatkozzunk be, hanem az ujjak végét fogjuk meg. Ez akkor szokott előfordulni, amikor az interjún résztvevő izgul, és izzadt tenyerét nem szívesen érinti a másikhoz. Inkább legyen kezünk izzadt, mint mutassunk bátortalanságot. Amikor valakivel kezet fogunk, nem mindegy, hogy az illető melyik oldalán állunk. Képzeljük el, hogy jobbról közelítünk az üdvözlésre. Mi történik ilyenkor? Azért, hogy kényelmes legyen, kicsit megdöntjük kezünket jobboldalra, így tenyerünk felfelé billen. Ezzel még nincs is gond akkor, ha a másik fél nem akar hatalmi játszmát játszani velünk, és nem akarja megmutatni, ki is a főnök. Ha mégis, akkor ez az oldal kedvez a leginkább annak, hogy kezével lefordítsa a miénket, és ezzel meg is valósul a behódoló póz. Ezt elkerülvén, közelítsünk az asztalhoz balról, és így a kézfogás párhuzamos tenyerekkel megvalósítható.

6. Leülés

Ha adott a helyzet, és muszáj az interjúztató személlyel szemben lévő, netán alacsonyabb székre ülnünk, akkor törzsünket fordítsuk el 45 fokban, vagy ha lehet, a széket is. Ha megnézzük kívülről azt a helyzetet, amint két szemben ülő ember tökéletesen egymás felé néző testtel ül, de az egyik magasabb széken foglal helyet, akkor láthatjuk, hogy ez egy tipikus „az lesz, amit én mondok”-felállás. Ha kissé elfordulunk, akkor azzal kilépünk a megfelelni vágyó, alárendelt pozícióból. Ekkor elfogadjuk a másik dominálási törekvését, de testünkkel azt sugalljuk: "majd, ha én is úgy akarom".

7. A beszéd

Azt nem lehet megmondani előre, hogy mi várható egy interjú első perceiben, azonban két dolog mindig jól veszi ki magát. Egyrészt az első 15 másodpercben mindenképp érdemes kimondani a fogadó személy nevét határozottan. Ezzel mutatjuk, hogy figyeltünk a nevére, és nem jöttünk zavarba a találkozótól, kézben tartjuk a kapott információkat. Másrészt ne beszéljünk 30 másodpercnél tovább összefüggően.

8. Testtartás

Ülő helyzetben könyökünk legyen vagy a karfán vagy az asztalon, testünktől kifelé mutatva. Semmiképp se szorítsuk magunkhoz, mivel az bizonytalanságot sugározhat. Karunkat lehetőleg ne tegyünk magunk előtt keresztbe, mert az zárkózottságra, de arrogáns hozzáállásra is utalhat. Ha nyitunk a beszélgetőpartner irányába, nyissunk a kezeinkkel is. És persze húzzuk ki magunkat, de biztos vagyok abban, hogy ennek jelentősége nem ismeretlen senkinél.

9. Gesztusok

Megfigyelések szerint azok az emberek, akik magas státuszban vannak, nem mozogják túl a fontos beszélgetéseket. Akinél a hatalom, az nem szorul rá, hogy eladja magát mindenféle eszközzel. Persze az sem jó, ha teljesen mozdulatlanul ülünk, mint aki megmerevedett a stressztől. Amit semmiképp se tegyünk: ne doboljunk idegesen a lábunkkal, lehetőleg ne köszörüljük a torkunkat, és ne kattintgassuk a tollunkat, mert mindezek feszültnek mutatnak minket. Legyünk lazák, és azzal járunk a legjobban, ha észrevétlenül visszatükrözzük a fogadó fél mimikáját. Ha például a cég sikereiről mesélve büszkén felhúzza a szemöldökét, akkor mi is tegyünk hasonlóan, amiből az elismerésünk jól érződik. Az erős szemkontaktus szintén azt mutatja, hogy a jelentkező igazán érdeklődik. Persze ez nem azt jelenti, hogy nagyranyitott szemmel meredjünk a szemben ülőre egész végig, csak viselkedjünk természetesen.

10. Kérdések

Egy állásinterjú nem akkor kezdődik, amikor megérkezünk, hanem sokkal korábban, amikor felkészülünk rá. Amennyiben fontos, hogy az adott pozíciót megszerezzük, nem csak a lehetséges kérdésekre érdemes készülnünk, hanem olyan kérdésekkel is, amelyek minket érdekelnek a céggel kapcsolatban. Gondoljuk végig, hogy mik azok a dolgok, amelyek számunkra fontosak egy munkakörnyezetben, és tegyük fel ezeket a kérdéseket az interjún. Ez tovább erősíti a partnerségi felállást, és azt sugallja a munkáltatónak, hogy a vele szemben ülő jelöltnek nem mindegy, hogy hol helyezkedik el, és döntését komolyan megfontolja. Minden cégvezető, illetve HR munkatárs arra törekszik, hogy megfontolt, megbízható munkavállalókat alkalmazzon, és ne olyanokat, akik döntései felszínesek. Aki könnyen beadja a derekát egy állásra, az könnyedén el is pártolhat.

+ 1 Távozás

A holminkat úgy pakoljuk össze, hogy mozdulatainkból ne az jöjjön le, hogy örülünk, hogy végre szabadulhatunk a helyzetből. Nyugodtan pakoljuk össze a táskánkat, papírjainkat, céltudatosan nyújtsunk kezet, és ahogyan a bemutatkozáskor is, most is vegyük fel a szemkontaktust. Elválásnál pedig mosolyogjunk, ha elégedettek voltunk a találkozóval. Gondoljunk arra, hogy ez az utolsó kép rólunk a találkozóból, hát legyen ez is mindenképp pozitív.

Ha hasznosnak találtad cikkünket, és szeretnél hasonló, 7köznapi pszichológiai témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!

Forrás:

• Pease, B. & Pease, A. (2004). A testbeszéd enciklopédiája. Park Könyvkiadó, Budapest.
• https://www.forbes.com/sites/lisaquast/2016/11/07/7-nonverbal-mistakes-to-avoid-making-during-job-interviews/#7646feabb4d5