A címben feltett kérdés újra és újra megjelenik az érintettek életében. A párkapcsolatok jönnek és mennek, idő előtt véget érnek. Hozzáállásunk megvizsgálásával elérhetjük a körforgás megszakítását. Tudjuk, hogy korai tapasztalataink nagy kihatással vannak a szerelemben való viselkedésünkre. Vannak, akik kapcsolataikban már az elején feltételezik, hogy el fogják őket hagyni. Azt is biztosan tudják, hogy úgyis minden kapcsolatuk megbukik. Akik így állnak hozzá a szerelmi kapcsolatokhoz, sokszor már az elején – a feltételezett csalódást elkerülvén – idő előtt lezárják a románcot, még mielőtt mélyebben belebonyolódnának.
Ismerősen hangzik?
Tudva levő, hogy sokan szándékosan pusztító módon viselkednek a kapcsolatokban. De vajon mi lehet ennek a hátterében? Raquel Peel, az ausztráliai James Cook Egyetem pszichológusa választ akart találni a kérdésre. Korábban már John Gottman, amerikai pszichológus és kutató is foglalkozott ezzel a viselkedéssel, és „az apokalipszis négy lovasában” találta meg az okot, amely a kapcsolat végéhez vezethet: kritika, védekező hadművelet, a másik megvetése, időhúzás. Peel szerint a legfőbb ok, hogy az emberek saját maguk védelme érdekében szabotálják pákapcsolataikat.
Természetesen, bár az önvédelem a leggyakoribb oka a viselkedésnek, az elutasító magatartás tényleges okai összetettek, változatosak és mélyen gyökereznek. Azonban létezik egy-két praktikus tanács, amely segíthet.
- Az eleve kudarcra ítélt kapcsolatot, amelyről már a legelején tudjuk, hogy nem lesz jó, zárjuk le.
- A párkapcsolat elutasításának egyik formája (nem tudatosan!), hogy olyan partnert választunk ki, akivel nem érezzük jól magunkat. Nem szabad minden kapcsolatba belekezdeni, aki szembe jön az utunk során.
- Folytassuk azokat a kapcsolatokat, amelyek potenciálisan működnek.
Légy kíváncsi, érdeklődj, ismerd meg, hogyan viselkedik a másik a kapcsolataiban. Nézz magadra és arra, hogyan viselkedsz egy párkapcsolatban, és kérdezd meg magadtól: olyan vagyok, aki igényli a másiktól a bizonyosságot, a bátorítást? Vagy olyan vagy, aki ideges lesz, ha túl közel kerültök egymáshoz?
És itt eszünkbe kell jusson a négy lovas: kritika, védekezés, lenézés, időhúzás. Milyen gyakran jellemző legalább az egyik rád? Miket csinálsz? És milyen meggyőződéseid vannak ilyenkor magadról vagy a másikról, amikor így viselkedsz? Próbáld megfigyelni a viselkedésedet, a tetteidet, vagy emlékezz vissza egy korábbi hasonló szituációra, hogy ott hogyan cselekedtél, és próbáld meg megérteni a mögöttes okokat.
Tekints a másikra partnerként.
Ki kell alakítanunk, találnunk, hogyan kell együttműködni partnereinkkel, és hogyan is lehetünk együtt sérülékenyek. Te és a partnered ugyanabban a csapatban vagytok. Beszéljetek a célokról, a kapcsolat céljairól.
Nyilvánvaló, hogy nem a kezdeti időszak a legmegfelelőbb alkalom, időzítés egy ilyen beszélgetésre. De amikor elkötelezett kapcsolatban vagy, arra „műalkotásként” kell tekinteni, amelyet ketten alkottok a jelenben. Egy ilyen hozzáállással izgalmasabbá lehet tenni mindkettőtök számára a jövőt.
Sok érintett beszámol arról, amelyet a kapcsolataikban megélnek újra és újra, hogy van egy pont, amikor már tudják, hogy csak idő kérdése és véget ér a kapcsolat. Mintha egy kristálygömbbe látnák előre a szituációt. A műalkotással kapcsolatos gondolatmenet azonban segíthet ellensúlyozni ezt a pesszimista gondolkodást. Le kell zárni a gondolatokat arról, hogy mit veszítesz, és el kell gondolkodni azon, hogy mit kínálhat neked az a kapcsolat.
Szeresd önmagad.
Az effajta viselkedés kialakulásának okai többnyire érthetetlenek, miközben nagyon is emberiek. Természetes az, hogy meg akarjuk védeni magunkat. De ha jól végig gondoljuk, ezzel megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy kipróbáljuk, hogy kik is vagyunk egy kapcsolatban, és hogyan tudnánk együttműködni. Végülis, ha tudod, hogy ki vagy a kapcsolatban, akkor a párodnak is lesz esélye megismerni téged, és együtt megszakíthatjátok a kapcsolat ellehetetlenítésének a mintáját. Azt azért szem előtt kell tartani, hogy a szerelem soha nem lesz könnyű, de elutasító viselkedés nélkül sokkal érthetőbbé válik.
Forrás: