„Válogatós a gyermekem”,
„Az oviban szinte semmit sem eszik, csak üres kenyeret”,
„Nem szereti a zöldséget, gyümölcsöt, csak szénhidrátot enne”,
„Nem akar megkóstolni semmit, helyből nem szereti”.
- Gyakran hallunk ilyen és ehhez hasonló panaszokat a szülőktől, akik tanácstalanul állnak gyermekük étkezési szokásai előtt. Gyermekkorban a válogatósság viszonylag gyakori jelenség, sőt felnőttként sem eszünk meg mindent, amit elénk raknak. Ez természetes, különböző ízeket szeretünk, találunk finomnak. Ha azonban a „válogatósság”, szelektív evés tartóssá és szélsőségessé válik, komolyan kihathat a gyermek egészségére – pl. hiánybetegségek alakulhatnak ki. És mivel befolyásolja a család étkezési szokásait, a családi életre is jelentős hatást gyakorol. Nem beszélve persze arról, milyen aggodalmat jelent a nem evés a szülők számára.
Mi az a szelektív evés?
Ha valaki hosszabb időn keresztül csak az ételeknek egy szűk spektrumát hajlandó elfogyasztani, és elzárkózik az újdonságok megkóstolásától, már szelektív evésről beszélhetünk. Atekintetben, hogy mit jelent ez a hosszabb idő, több álláspont létezik. Egyes kutatók szerint legalább 2 éven keresztül fenn kell állnia a problémának, míg mások azt vallják, hogy egy kisgyermek életében már fél év szélsőségesen szelektív evés is komoly hatással van mind a pszichés, mind szomatikus működésre.
A szelektív evésnek tekintjük, ha a gyermek mindössze 5-10 -féle ételt hajlandó elfogyasztani legalább 6 hónapon keresztül, elutasítja az új ételek megkóstolását. Fontos kritérium, hogy az étkezési zavar hátterében nem áll testképzavar, a gyermek nem foglalkozik az alakjával, testsúlyával, ahogyan nem fél a félrenyeléstől, a hányástól sem, és nem testi betegség az ételek elkerülésének oka. A gyermek testsúlyára nem biztos, hogy hatással van az, hogy ilyen kevés féle táplálékot fogyaszt. Még túlsúlyos is lehet, ha a magas szénhidráttartalmú ételeket fogyasztja előszeretettel.
Viszonylag gyakori problémáról van szó, egy kutatásban a szülők 14-20%-a arról számolt be, hogy 2-5 év közötti gyermeke gyakran vagy mindig szelektíven étkezik. A gyermekek különböző szempont szerint válogatnak, lehet ez az ételek íze, szaga, állaga, vagy akár a márkája.
A szelektív evés általában a hozzátáplálás időszakában kezdődik, azzal, hogy a baba a kínált ételt vagy egyes ételeket nem fogad el. Az is gyakori, hogy a szilárd táplálékra való áttéréskor jelentkezik a probléma. Elképzelhető, hogy a gyermek váltogatja azoknak az ételek a körét, amit éppen elfogyaszt, de mindig jellemző, hogy nagyon kevés fajta táplálékot hajlandó megenni. A „válogatósság” már ebben az időszakban jelentős hatással lehet a családi élere, hiszen az anya a kevéssé sikeres hozzátáplálásban saját kudarcát, hozzá nem értését láthatja, élheti meg, mely szorongást, bűntudatot okozhat benne. Az anya lelkiállapota visszahat a gyermekre, ettől pedig még nehezebbé válhat a helyzet.
A szelektív evés tipikusan kisgyermekkorban kezdődik, azonban kisiskolások és kamaszok körében is előfordul. A nagyobb gyermekek körében az evés zavarához egyéb pszichés és szociális nehézségek is társulhatnak, hiszen a különböző társas eseményeken, mint egy tábor vagy kirándulás, de akár az iskolában is problémát jelenthet a gyermeknek a közös étkezés, ami szorongáshoz, lehangoltsághoz vezethet.
Mi állhat a szelektív evés hátterében?
A kutatások alapján azok a gyerekek, akiknél erőltették a zöldség- és gyümölcsfogyasztást, nagyobb valószínűséggel lettek válogatósak, vagyis az étkezés erőltetése összefüggést mutat a szelektív evéssel. A rövidebb ideig tartó szoptatás és az egysíkúbb anyai étrend szintén olyan tényezők, melyek kapcsolatba hozhatók a későbbi válogatóssággal, ezzel szemben a legalább 6 hónapos korig tartó szoptatás és féléves kor után kezdődő hozzátáplálás csökkentette a válogatósság mértékét.
Úgy tűnik, hogy a szorongásnak szintén szerepe lehet a szelektív evés kialakulásában. Igaz ez mind az anya szorongására, mind a gyermekére. A szorongó anya érzelmileg kevésbé tud ráhangolódni a gyermekére, kevésbé érzékenyen válaszol gyermeke állapotárai, így nehezebben tud igazodni és tudja kielégíteni a gyermek aktuális igényeit, így az evés iránti igényét is. A kisgyermekes anyák számára sokszor a legnagyobb nehézséget a táplálás és az altatás körüli dolgok jelentik. Ha az anya szorong ezektől a helyzetektől, akkor hajlamos elővételezni, elővetíteni az ekörüli a nehézségeket. Az anya szorongása kihat a gyermekre, és nagy eséllyel valóban problémássá válik az étkezés, ami pedig még inkább növeli az anya szorongását.
Nemcsak az anya, hanem a gyermek szorongása is befolyásolja az evési szokásokat, valamint kapcsolat mutatható ki a kényszeres jegyek és a szelektív evés között is.
A szenzoros érzékenység (érzékszervek átlag fölötti érzékenysége) szintén egy olyan tényező, mely a szelektív evés hátterében állhat. Szenzoros érzékenységünk velünk született, különböző mértékben vagyunk érzékenyek az egyes szaglási-tapintási-ízlelési-látási ingerekre. A kutatások szerint a a magasabb szintű taktilis, íz- és szagérzékenységgel jellemezhető gyerekek kevesebb gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, és többször utasítják vissza az új ételek megkóstolását. A szenzorosan túlérzékeny gyermekek számára valódi nehézséget jelenthet egy-egy ételnek akár csak a megszagolása, vagy éppen elfogyasztása, mivel jóval érzékenyebbek ezekre az ingerekre.
Kapcsolatot találtak továbbá az autizmus spektrum zavarral élő gyermekek és a szelektív evés között, 50-53 %-ukra jellemző a válogatósság. Az autizmus spektrum zavarban egyrészt gyakori a szenzoros feldolgozás zavara (szenzoros érzékenység), másrészt a rugalmatlan viselkedésszervezés, gondolkodás, a szokásokhoz, rutinokhoz való ragaszkodás gátja lehet az új ízek kipróbálásának, illetve a számukra oly fontos, biztonságot nyújtó állandóság fenntartása az ételek kiválasztásánál is szerepet játszik.
Mit csináljak, ha a gyermekem szelektíven étkezik?
Az első dolog, min már otthon elgondolkodhatunk jellemző mozzanatokat, összefüggéseket keresve: a család étkezési szokásai, mikor eszik a gyerek esetleg többet és változatosabban, milyen reakciókat vált ki a családtagok körében a gyermek étkezése, milyen előnyei és hátrányai vannak a gyermekre nézve a szelektív evésnek. Az is megfigyelhető, milyen ételek fogyaszt szívesen, melyeket utasítja vissza, és ezt mivel magyarázza.
A szelektív evés a legtöbb esetben spontán javul, azonban nem mindig. Ekkor, illetve abban az esetben, ha a szülő maga is nehezen, szorongással éli meg a nehézkes evés tényét, érdemes lehet szakember segítségét kérni az étkezési szokások megváltoztatásához.
Abban az esetben, ha a szelektív evés hátterében szorongás vagy autizmus spektrumzavar áll, a kognitív – és viselkedésterápiás eszközök kiválóan alkalmazhatók. A szakemberrel együtt kidolgozható egy olyan jutalmazó rendszer, mellyel motiválni lehet a gyermeket új ízek kipróbálására, az elfogyasztandó ételek körének szélesítésére. A szülőnek aktív szerepet kell vállalni ebben a folyamatban, hiszen ő az, aki együtt étkezik a gyermekkel és otthon érvényesíteni tudja a kezelési tervet. A gyermeket is érdemes partnerként kezelni, hiszen ha ő választhatja ki, melyik étkezéskor kóstol, vagy melyik új ételt ízleli meg, motiváltabbá válik, ha pedig valamilyen módon – rajzos táblázatban, evésnaplóval – láthatóvá is tesszük számára az étkezési szokásait, és a tett erőfeszítéséért járó jutalmat, az azonnali visszacsatolást is biztosít számára.
A szorongó gyermekek esetében mindezen túl a játék- vagy bábterápia, meseterápia a szorongásoldáson keresztül pozitívan hathat az étkezi szokásokra, az autizmus spektrumzavarral élők gyermekek esetében pedig az egyéb autizmus specifikus fejlesztések fejthetnek ki hasonló hatást pl. a rugalmatlan viselkedés csökkentése által.
A szelektív evés kezelése, az új ételek kóstoltatása során nagyon fontos a fokozatosság betartása és az, hogy az egészen apró lépéseket is jutalmazni, pozitívan megerősíteni szükséges. Természetesen a cél nem lehet az, hogy a gyermek mindent válogatás nélkül megegyen, hanem egy olyan egészséges, változatos étrend kialakítása, amelyben minden fontos összetevőnek szerep jut.
Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.
Felhasznált irodalom:
Jantek Gy., Gallai M., Pászthy B. (2015): Egy korai eredetű evészavar: A szelektív evés diagnosztikai jellemzői, etiológiája és terápiás lehetőségei. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 17 (2016) 1, 1-17.
