A dominancia annyira az életünk, szociális, társas kapcsolataink természetes velejárója, hogy észre sem vesszük jelenlétét. Ugyanakkor, ha készítenénk magunknak egy listát a környezetünkben lévő emberekről – barátokat, családtagokat, munkatársakat belevonva -, és összeírnánk, hogy kivel milyen viszonyban vagyunk, alárendeltek vagy domináns szerepet töltünk-e be, meglepődve tapasztalnánk, hogy a válasz nagy százalékban megegyezne. Általában nem gondolkodunk arról, hogy az emberekkel folytatott mindennapos interakcióink során milyen szerepet töltünk be. Az igazság azonban az, hogy a dominancia áthatja hétköznapjaink sok aspektusát.
A házastársak, vagy párkapcsolatban élők dominanciája fontos, de alulértékelt jelenség. Ha végiggondoljuk, a legstabilabbnak tűnő kapcsolatok tűnnek úgy, hogy azokban a dominancia az elejétől kezdve egyértelmű. Az igazán domináns partner minden döntést meghoz egy kapcsolatban, onnantól kezdve, hogy melyik csatornát nézzék este a tévében, odáig, hogy mi legyen a nyaralás úti célja, amelybe az alárendelt fél beleegyezik és vállalja a támogató szerepet. Ha a házasságtól nem várjuk el, hogy az egy örökké tartó szenvedélyes szerelem legyen, hanem törekszünk arra, hogy egy stabil partnerkapcsolatban éljünk, amely valójában egy közös vállalkozás, - a gyerekek nevelésével, a házimunkával együtt, ami lehetővé teszi, hogy támogassuk egymást karrierünk építésében - a nem vitatott, tisztázott dominancia biztosan a legjobb eredményt garantálja.
A domináns viselkedés és az elégedettség a párkapcsolatokban
A domináns viselkedés és a hátterében meghúzódó motivációk teóriája magyarázatot ad a párkapcsolatokban működő minőségekre. Az uralkodóan viselkedő személy az irányításra, befolyásra, a másik feletti hatalomra törekszik. Ha őt kérdezzük, ő önmagát asszertívnek, önbizalommal telinek, erősnek és kompetensnek érzékeli. A dimenzió másik pólusán az alárendelt viselkedés áll. A domináns viselkedés ellentéteként az engedékenység olyan viselkedéseket jelöl, amelyek visszavonják az irányítást és átruházzák a hatalmat a másikra. Az alázatosan viselkedő személy tehetetlennek, inkompetensnek tűnik a kapcsolatban. Ez azonban hatással van mindkét fél elégedettségére.
- Általában elmondható, hogy az egyik fél domináns viselkedése miatt a másik fél kevésbé elégedett a kapcsolattal.
- Ha a nem domináns fél érzékeli saját autonómiájának sérülését, amelyet a partner domináns viselkedése idéz elő, akkor az negatívan hat a kapcsolattal való elégedettségére.
- A domináns magatartás a másik személy autonómiájára akkor is negatív hatással van, ha mindkét fél domináns.
- A partner domináns magatartása minden esetben a másik autonómiájának csökkenésével és a személy önállóságában bekövetkező negatív hatás fokozódásával társul.
De miért választanak egyesek domináns partnert maguk mellé?
Vajon egy olyan férfihoz/nőhöz vonzódsz, aki parancsoló, erőteljes, meggyőző? Vagy inkább egy olyan társat képzelsz magad mellé, aki kevésbé irányító? A válaszod valószínűleg függ a nemedtől és a személyiségedtől is. A sztereotípiák szerint a nők nagy része kedveli a „rossz fiúkat” (hasonlóan, sok férfi szereti a „rossz lányokat”).
Számos módja van annak, ahogyan a domináns személy erőfölénnyel bírhat, de legtöbbször a határozottsággal, az irányítással és a vezetői felelősségvállalással azonosítják személyiségjellemzőit.
Az evolúciós pszichológusok szerint a nők inkább az uralkodó partnereket részesítik előnyben, hiszen ezek a férfiak kiváló génekkel rendelkeznek. (A nők a menstruációs ciklusok legtermékenyebb napján a domináns férfiakat preferálják. )
Új kutatások túlmutatnak az evolúciós pszichológia magyarázatain, és különös figyelmet fordítanak arra, hogy az egyéni személyiségjegyek hogyan befolyásolják az uralkodó partner preferenciáját. A kutatók feltételezték, hogy a változatosságot kedvelő emberek egy kedves, de passzív, „unalmasnak” tűnő partner helyett a dominanciát fogják keresni. A szenzációhajhász, intenzív érzelmeket kedvelők – a változatos, újszerű, összetett, és intenzív érzelmeket és tapasztalatokat preferálók – különösen a domináns partnert részesítik előnyben. Arra is kíváncsiak voltak, hogy a szorongás, kifejezetten a nők esetében, befolyásolhatja-e ezeket a preferenciákat.
Egy felmérésben 172 felnőtt vett részt, személyiségteszteket kellett kitölteniük. A résztvevők értékelték, hogy mennyire egyezik a véleményük olyan kijelentésekkel, mint pl. „Egy nagyon kedves férfi/nő gyakran unalmas.”, „Tetszik, ha egy férfi/nő vezető szerepet tölt be a kapcsolatunkban.”, „Vonzódom a kezdeményező nők/férfiak iránt.” A tesztek négy skálán mérték a különböző vonásokat:
- Izgalom- és kalandkeresés: a félelem nélküli viselkedésre való hajlam, mint pl. a hegymászás.
- Gátlástalanság: impulzív viselkedés, mint a kábítószer- vagy alkoholfogyasztás.
- Tapasztalatgyűjtés: kevésbé kockázatos, de izgalmas, új élmények szerzése, mint pl. az utazás.
- Unalomra való érzékenység: mennyire van szüksége az illetőnek másokra/tevékenységekre, hogy ne unatkozzon.
Az eredmények azt mutatják, hogy az intenzív érzelmi életet kedvelők mindkét nemnél a dominánsabb partnert részesítik előnyben. Azok, akik könnyen unatkoznak és szeretik az impulzív viselkedést, ők szintén jobban preferálják a domináns partnereket. Az ilyen párok feltehetőleg olyan izgalmat adhatnak, amelyek ösztönzőleg hatnak.
A kutatók megvizsgálták a résztvevők általános aggodalmait is. Azt feltételezték, hogy a rendkívül szorongó nők különösen preferálják a domináns férfiakat, az általuk kínált védelem miatt. Az eredmények alapján azok a nők kedvelik az uralkodó partnereket, akik könnyen unatkoznak, akiknek vonzó a gátlásnélküliség, valamint a szorongó nők egy része is szereti a domináns partnert. Ezek a tulajdonságok teljesen függetlenek egymástól, amelyből jól látszik, hogy teljesen más motivációk vezérlik a nőket a domináns partnerek keresésére.
A szorongó nők kétféleképpen küzdenek meg a szorongásukkal: egyesek valóban erőfölényt keresnek a férfiban a védelemért. Míg mások, különösen azok, akik új és izgalmas élményeket keresnek, megpróbálják kompenzálni szorongásukat egy non-konformista életstílussal, amely új tapasztalatokat, például utazási vagy művészeti törekvéseket igényel. Ezek a nők viszont éppen kerülik a domináns férfit, aki esetleg megpróbálná őket kontrollálni, korlátozni a tapasztalatszerzésben.
Bár lehet némi igazság abban a sztereotípiában, hogy a nők a „rosszfiúkat” szeretik, az igazi kép láthatólag ennél sokkal árnyaltabb.
Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.
Forrás:
- Bryan, A. D., Webster, G. D., & Mahaffey, A. L. (2011). The big, the rich, and the powerful: Physical, financial, and social dimensions of dominance in mating and attraction. Personality and Social Psychology Bulletin, 37, 365–382.
- Sadalla, E. K.,Kenrick,D. T.,&Vershure, B. (1987).Dominance and heterosexual attraction. Journal of Personality and Social Psychology, 52, 730–738.
- Snyder, J. K., Kirkpatrick, L. A., & Barrett, H. C. (2008). The dominance dilemma: Do women really prefer dominant mates? Personal Relationships, 15, 425–444.
- Why some us seek dominant partners?
