Mindennapjainkban gyakran megcímkézünk embereket, amely részben hasznos, hiszen segít rendszerezni világunkat. Másrészről káros is lehet. Sokszor alaptalanul, bizonyíték, tapasztalás nélkül alkotunk véleményt a másikról (leginkább negatívat), anélkül, hogy a másik személy bármilyen szinten ártott volna nekünk. 

Az előítélet a szociálpszichológia egyik alapvető kutatási témája. Addig azonban, amíg eljutunk az előítélet-alkotásig, több „lépcsőt mászunk meg”.

A minket körülvevő világot és embereket társadalmi csoportokra osztjuk különböző kategóriák segítségével, hogy a megismerés és a világ értelmezése könnyebb legyen (pl. olasz emberek hangosak). A megalkotott társadalmi kategóriák felerősítik a csoporton belüli hasonlóságokat és kiélesítik a csoportok közötti különbségeket.  Az első lépcsőben megalkotott társas kategóriát kitöltjük bizonyos jellemzőkkel, az adott kategóriáról kialakított benyomásokkal, tulajdonságaikkal kapcsolatos hiedelmekkel. Ebből alakulnak ki a sztereotípiák.

A sztereotípiák (második lépcsőfok) emberek egy csoportjának személyiségjegyeiről, tulajdonságairól, külső megjelenéséről alkotott sémáink, amelyek lehetnek pozitívak és negatívak.
A sztereotípia gyakran magában foglalja a fizikai megjelenést, érdeklődési kört és célokat, tevékenységeket. Általában túlmutatnak a csoport külsején, jellegzetes tevékenységén. Sokkal inkább arra vonatkoznak, hogy milyenek a csoportok: tagjainak személyiségjegyei hasonlóak, jellegzetes érzelmeket váltanak ki másokban. Létezik-e bennünk tipikus "mentális képzet" a könyvelőről, a taxisofőrről, vagy a pszichológusról? Különbséget teszünk-e fekete és fehér bőrű emberek között?
A vizsgálatok azt mutatják, hogy az etnikai sztereotípiáknál sokkal erősebben, szilárdabban vannak jelen a nemi sztereotípiák. Például legtöbbünk a nőket melegszívűnek, gondoskodónak, érzékenynek tartja, míg a férfiakról azt gondoljuk, hogy erősek, dominánsak, agresszívak.

A sztereotípiák sokszor a harmadik lépcsőfok, az előítélet alapját jelentik. Világszerte rengeteg bizonyítékot találhatunk az "izmusok" elterjedésére: szexizmus, rasszizmus - vagyis a nemen, szexuális preferencián, a fajon, etnikumon alapuló előítéletre. Az előítélet egy társadalmi csoportnak és tagjainak pozitív vagy negatív értékelése. Az előítélet a kategórizációhoz kapcsolt hiedelmeket, érzelmeket, értékelést jelenti. Téves, vagy nem teljes információkból származó általánosításon alapuló ítéletalkotás, egy csoporttal vagy annak tagjaival szemben, pl. a balkezesek mind tehetségesek, a feketék mind bűnözők. 

Rosa Parks afroamerikai aktivista, aki az amerikai feketék polgárjogi mozgalmának vezéralakja lett, híressé vált azon tettével, hogy a buszvezető utasítása ellenére nem engedte át helyét egy fehér bőrű utastársának (1955). Ez a példa az utolsó, negyedik lépcsőfok a tettek, megvalósulás szintjét, a diszkriminációt szemlélteti. A diszkrimináció egy társadalmi csoport és tagjai felé irányuló pozitív vagy negatív magatartás, viselkedés.

Az előítéletesség kialakulása

Az előítéletesség elméleti alapjainak kezdete Adorno nevéhez fűződik, a „tekintélyelvű (autoriter) személyiség” elméletének megalkotója. Az elmélet az előítéleteket a tudattalan működésével magyarázza. Adorno szerint az egyéni mechanizmusok szabályozzák a másokkal való kapcsolatainkat. Az előítélet szerinte egy személyiségtípus, egy tekintélyelvű, autoriter személy megnyilvánulása, amelyet azonban társadalmi, társas folyamatok, a családi szocializáció és nevelés is alakít. Pl. egy tekintélyelvű edző kételkedik saját képességeiben, de tudatosan ezeket az érzéseket nem ismeri fel, tudattalan szinten dolgozik benne a bizonytalanság. Egy vesztes meccs után nem magában, hanem a játékosok ügyetlenségében látja a vereség okát, rájuk hárítja a felelősséget. 

Rokeach kognitív stílusok elmélete mérsékeltebb. Az elmélet azt mondja, hogy azzal kell foglalkozni, hogyan dolgozzuk fel mentálisan a hiedelemrendszereket. Eszerint Rokeach megkülönbözteti a nyílt és zárt gondolkodásúakat. Az előbbi csoportba tartozók rugalmasan kezelik a különféle hiedelemrendszereket, míg utóbbiak mereven, dogmatikusan, ebből pedig következik, hogy ők jobban is hajlanak az előítéletes gondolkodásra (Erős és Fábián, 2009). Pl. ha a férfiak a nőket csak alárendelt, másokat kiszolgáló pozíciókban alkalmazzák, mert szerintük a képességeik alapján ezt a feladatot tudják ellátni. Férfiak hiedelmei a nőkről a gyakorlatban így valósulnak meg, sztereotípiáik diszkriminációhoz vezetnek. 

Az előítéletek csoportközi jelenségnek tekintendők. Az előítéletes gondolkodás legalapvetőbb pszichológiai feltétele a saját csoport (ingroup) külső csoportoktól történő (outgroup) megkülönböztetése, amely a társadalmi identitás kialakulásának egyik meghatározó mozzanata.

Előítélet: forró vagy hideg

Pettigrew és Meertens megkülönbözteti a nyílt ("forró") és burkolt ("hideg") előítéletet.

A nyílt/"forró" előítélet egy hagyományos formája az előítéletességnek, jellegzetessége a közvetlenség. Ide tartoznak a nyilvánvaló gyűlölközések, más csoportok iránti fertőző gyűlölet (pl. a nácik/cigányok/feketék).
Ez a forma különbözik a burkolt előítélettől, a külső csoportok által észlelt fenyegetettségben és a csoport elutasításában. A forró előítélet esetében a csoporttagok erősebben érzékelik az előítéletet a külső csoportoktól, vagy egyesek szerint genetikailag gyengébbek és ez arra ösztönzi őket, hogy a negatív érzéseket (úgy, mint a düh, félelem) jobban megéljék a magukkal szemben tapasztalt előítélet során, és arra szólítja fel őket, hogy ne érintkezzenek a külső csoport tagjaival. Ebből következően elutasítanak bármely kapcsolati formát (legyen az barátság, intim kapcsolat) a másik csoporthoz tartozó személyekkel. Az ellenállás erejét mutatja az is, hogy nemcsak az intim kapcsolatot kerülik, hanem minden olyan kapcsolatot, amely maga után vonja a másik csoport felsőbbrendűségét (pl. vezető pozíció betöltése).

A burkolt előítélet hűvös, távolságtartó és közvetett. Ez a forma sokkal alattomosabb, hiszen bizonyos csoportok pl. nem tudják miért vannak kizárva a kívánatos állásokból, hatalomból. Egy szemléletes példája a burkolt előítéletnek, amikor egy sportegyesület fekete bőrű, jól teljesítő atlétákból szerzi a bevételét, de soha nem alkalmazna egy szakképzett "feketét" vezetőedzői állásban. Az előítéletesség ezen formája látszatra nem érzékelhető, társadalmilag elfogadott és teljes mértékben megfelel a normáknak, az érintett személyek nem tapasztalnak nyíltan diszkriminációt és előítéletet magukkal szemben, így előítéletmentes képet alakítanak ki önmagukról.

Szándékos az előítélet?

A csoportközi viszonyokat egyéni különbségek széles köre alakítja. Az előítélettel foglalkozó kutatások azt találták, hogy az emberek között vannak különbségek az előítélet kifejezésének motivációját illetően. Pl. hogy szándékosan, vagy nem szándékosan fejezik-e ki előítéletüket, vagy éppen a külső vagy a belső motivációjuk viszi-e rá őket az előítéletességre. Bebizonyosodott, hogy létezik egy teljesen különálló, mérhető motiváció az előítélet kifejezésére, amely jó előrejelzője a diszkriminációnak, előítéletességnek.

 Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 Forrás:

• Fábián Z. & Sik E. (1996). Előítéletesség és tekintélyelvűség. Társadalmi riport 1996. Századvég-TÁRKI, Pp. 381–413.
• Forscher, P. S., Cox, W. T., Graetz, N., & Devine, P. G. (2015). The motivation to express prejudice. Journal of personality and social psychology, 109(5), 791
• Pettigrew, T.F., Christ, O., Wagner, U., Meertens, R.W., van Dick, R. & Zick, A. (2008). Relative Deprivation and Intregroup Prejudice. Journal of Social Issues, 64(2), pp. 385–401.
• Smith, E. R., Mackie, D. M., Bátki, A., Berkics, M., & Biró, B. (2004). Szociálpszichológia. Osiris.
• Tajfel, H. (2010). Social identity and intergroup relations. Cambridge University Press.
• https://btk.ppke.hu/uploads/articles/

Kép:

• http://birykitalal.blogspot.hu/2015/08/elo-iteletek.html
• http://www.tolerance.org/magazine/number-51-fall-2015/feature/extreme-prejudice