Életünk során nőként számos szerepet valósítunk meg. Vagyunk kislányok, kiskirálylányok, akik várnak a mesebeli hercegre, majd leszünk menyasszonyok, válunk feleséggé, anyaként pedig életünk legnagyobb, élethosszig tartó szerepét éljük át. Közben időnként vagyunk boszorkányok is, és ha jól éltünk, leszünk egyszer bölcs öregasszonyok is. A női létnek ez a sokszínűsége megjelenik a mesékben is, amelyek tulajdonképpen a valóság leképezései. Eredetük ismeretlen, de egyidősek az emberiséggel.

Izgalmas kérdés, hogy kit melyik mese szólít meg, és miért? Melyik az a mesés női szerep, amellyel azonosulni tud? Ki az a mesei hős, akinek a sorsa megérinti őt, akinek nehézségeiből és helytállásából maga is erőt merít? Van, akinek gyermekkori traumáit segít feldolgozni egy olyan mese, melyben megjelenik az édesanya elvesztése és a gonosz mostoha személye, hiszen a mesékben emberi problémák, és lehetséges megoldások jelennek meg, a mesehősök pedig olyan figurák, akik kitartanak a megoldáshoz vezető úton.

Archetipikus női alakok

A mesék archetípusokra épülnek, melyek olyan ősi képzetek, melyek ideaként irányítják sorsunkat, láthatóak és láthatatlanok is számunkra. Kettős természetük - az építés és a rombolás – a nagy női szerepeknek is sajátja. Jung kezdetben azt gondolta, hogy három alakban jelenik meg a nőiség: anyai minőség – tápláló, nevelő, csábító nő – tündér, szirén, démonikus nő – elnyelő, pusztító. Később négy, a fejlődés szempontjából meghatározó női archetípus között tett különbséget: Éva, a testi nő, Heléna a szépségével ható és csábító nő, Mária az érzelmi nő és Szófia a bölcsesség archetípusa. Ezek az archetípusok, különböző alakokban mind megjelennek a mesékben.

1. Nők a mesékben:

Napjainkban hatalmas népszerűségnek örvendenek a kislányok körében a különböző Disney hercegnők, akik közül némelyek, mint a Hófehérke, a Hamupipőke, a Csipkerózsika a Grimm testvérek által összegyűjtött mesék feldolgozásai, míg más mesék alapját, mint a Kis hableány vagy a Jégvarázs Andersen meséje adja. A kislányok ezekre a gyönyörű hercegnőkre szeretnének hasonlítani: a kedves, gondoskodó Hófehérkére, vagy a szegény lányból hercegnővé váló Hamupipőkére, az óvodai és iskolai farsangi mulatságok pedig bővelkednek a szebbnél-szebb hercegnőkben. A mesékben megjelenő királylány a kislányok azon vágyát testesíti meg, hogy királylányok lehessenek saját életükben, akit a hős sok-sok akadályt bátran legyőzve megment, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. A királylány alakjában megtestesül egyrészt a bölcsesség, a szépség és a legfőbb jó, akiért érdemes harcolni, másrészt megjelenhet az ellenpólus is, azok a királylányok, akik különböző találós kérdéseket tesznek fel kérőiknek, akik, ha elbuknak a próbán, halállal fizetnek érte.

Hasonló női minőség a mesékben megjelenő szépséges tündér, akiért szintén harcolni kell. Azonban a tündérek veszélyesek is lehetnek, körüllengi őket a szexualitás, elcsábítják, tévútra viszik a férfiakat. Ők a nőiség sötétebb, nem tudatosult oldalát képviselik. A néphit szerint a fiatal, hosszú hajú, sokszor fehér ruhás, csábító szépségű nők a tündérek, akik általában csoportosan jelennek meg, táncolnak, énekelnek, fürdenek, mulatságot tartanak, és magukkal ragadják a férfiakat. A mesékben gyakran szél vagy madár formájában jelennek meg.

A királylányság problematikája a megfelelni vágyásból fakad, a királylány feladata pedig nőiségének kibontakoztatása, ahogy az életben is: kislányból felnőtt nővé kell válni, és újabb szerepekben, a házasságban, az anyaságban szükséges helyt állni.

2. A feleség

Az anyaként és munkavállalóként működő nőszámára sokszor háttérbe szorulhat a feleség, a pár, a társ szerep. Pedig ennek megélése rendkívül fontos a jól működő párkapcsolathoz, családi élethez. A feleség a mesékben férjével együtt jelenik meg, ők a Jung szerinti anima és az animus (női és férfi minőség megtestesítői), házas együttlétükben pedig egymás férfi és női oldalának megtestesítői is egyben. Azokban a mesékben, ahol hangsúlyos a feleség szerepe, különböző párkapcsolati dinamikák, fárfi-nő együttlétek jelennek meg. Különböző feleségtípusok kerülnek előtérbe, mint például az egyre inkább mohóvá, kapzsivá váló asszony a passzív férfi mellett A halász meg a felesége című mesében, vagy a hálátlan feleség A kígyó három levele című mesében. De lehet a feleség bátor és magabiztos, mint A daloló, szökellő süsetekmadár című mese alakja, aki dacolva a veszélyekkel rendíthetetlenül halad azon célja felé, hogy megtalálja a férjét, mely küldetése sikerrel is jár. A Ki a legfurfangosabb című történetben pedig egy olyan asszony jelenik meg, aki gondoskodó, szép, szeretetteli, kitartó, férfiasan aktív, nem adja fel, míg meg nem találja a férjét. Ő a gyógyító és gyógyuló nő is egyben.

Az anya és a banya:

Talán a legösszetettebb női szerep az anyaság. Egy olyan hatalmas, önismereti út, fejlődési lehetőség, mely által egy nő többé, bölcsebbé is válhat, de akár gyermekére akaszkodva, görcsösen kapaszkodva belé, meggátolhatja őt abban, hogy saját útját járhassa. Egy anya rengeteg felkavaró, mély és ellentmondásos érzést élhet át, táplálva, oltalmazva felnevelheti a gyermekét, hogy aztán elengedje, útjára bocsássa őt, miközben a szívében mindig óvó szeretettel kíséri az életben. Mindez a komplexitás a mesékben is jelen van a Nagy Anya archetípusában, aki több alakban jelenik meg a történetekben. Az analitikus mélylélektan szerint a Nagy Ősanya egyrészt életet adó és tápláló, másrészt ölelésével fogva is tarthat. A mesékben gyakran jelenik meg a bölcsesség vagy a boszorkányság formájában.

A Nagy Anya pozitív archetípusa a bölcs öreganyó, aki ki tudta bontakoztatni önmagát és bele tudott nyugodni abba, amire nem volt képes, ez a belátás, elengedés pedig bölcsességgel ruházza fel. A negatív archetípus a boszorkány, ők azok a nők, aki nem tudták beteljesíteni életfeladatukat, megvalósítani önmagukat, érzelmileg éretlenek maradtak, nem tudják elengedni gyermeküket, ezzel azonban rombolnak. A boszorkányt többféleképpen is nevezik a mesékben, ő a vasorrú bába, az anyóka, az öreganyám. Alakja tele van ellentmondással, hol segít, hol árt, azonban a vele való találkozást nem kerülhetjük el, mert a nagy titkok tudója, mely tudás nélkül nem boldogulhatunk. De utunk során vigyázni kell vele – „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál”-, mert segítség helyett haragját zúdíthatja ránk. Más megközelítésből a boszorkányok arra is figyelmeztetnek, hogy a férfi meghódításához, megtartásához némi boszorkányságra is szükség van, illetve alakjuk arra hív, hogy a pszichés fejlődés érdekében le kell mondani arról az egyoldalúságról, amit a szépség jelent.

A mostoha:

Ma, amikor sok család felbomlik, majd a felek újraházasodnak, patchwork családok jönnek létre, sokak számára nem ismeretlen a „mostoha” szerepe, amit lehet a gyermekkel kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítva jól megélni, vagy a férfi, az apa szeretetéért harcolva rivalizálni a nevelt gyermekekkel. A legközismertebb Mostoha alak, Hófehérke mostohája, ő a prototípus. Narcisztikus, női identitásában bizonytalan, kisebbrendűségi érzéssel küzdő figura, aki nem ismerte fel belső értékeit, így csak a külcsín fontos számára. Hófehérke mostohája nem tudja vállalni az anyaszerepet, folyamatosan rivalizál lányával, majd Hófehérkét üldözvén szép királynőből boszorkánnyá silányul. A mostoha a mesékben szintén az anyát testesíti meg, aki rosszul bánik a lányával, elszigeteli őt a külvilágtól, a lány azonban próbatételekben edződve felnő és leválik anyjáról, így a mostoha magatartása egyrészt romboló, egyúttal azonban a fejlődés hajtóereje is.

Napjainkban, életünk meséjében még színesebb a paletta, a klasszikus szerepeken – királylány, feleség, anya – kívül újabbakban is megmérettetünk, a legjelentősebb talán a munkavállaló nő szerepe, vagy akár a családfenntartó nőé. Jelenleg is zajlik az a folyamat, hogy ezekben a szerepekben egy nő megtalálja magát, az egyensúlyt, hiszen valójában mindegyik szerep az övé. A mesék talán segíthetnek abban, hogy egy nő jobban megérthesse, megélhesse a sokarcú nőiségét úgy, hogy közben nem adja fel önmagát és céljait, annak ellenére, hogy van, aki úgy gondolja, hogy ezek a mesék felmagasztalják a passzivitást, a függést és az önfeláldozást, mint fő női erényeket, és állandósítják a patriarchális status quo-t azáltal, hogy a mesékben a női alávetettség úgy tűnik, mint egy romantikus, sőt kikerülhetetlen női sors.

Irodalomjegyzék 

• Antalfai M. (2011). Női lélek útja mondákban és mesékben. Budapest: Wesley János Lelkészképző.
• Antalfai M. (2007). A személyiség és az archetípusok Jung analitikus pszichológiájában. In Gyöngyösiné K. E. & Oláh A. (Szerk.).Vázlatok a személyiségről (166-190). Budapest: Ú.M.K.
• Bálint E. (2014). A mesék gyógyító varázsa, és amit a mai nők a mesebeli királykisasszonyoktól tanulhatnak. TNTeF, 4.1,187-191.
• Bettelheim, B. (2011). A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest: Corvina Kiadó Kft.
• Boldizsár I. (2010). Meseterápia – mesék a gyógyításban és a mindennapokban. Budapest: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
• Jung, C. G. (1993). Az ember és szimbólumai. Budapest: Göncöl Kiadó.
• Kast, V. (2002). Férfi és nő a mesében. Lélektani értelmezések. Budapest:EuroAdvice.
• Pápes É. (2013). Királylányok, tündérek, boszorkányok. A nő három arca a mesében. Budapest: L’Harmattan Kiadó.
• Rowe, K. E. (2010). Feminism and fairy tales (Absztrakt). http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/00497878.1979.9978487

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!