Gondolataink és hiedelmeink szétválasztásának megtanulása sokat változtathat (könnyíthet) mindennapjainkon. Gondolataink folyamatosan jelen vannak. A forgalomhoz hasonlóan, zökkenőmentesen áramlanak, amelyek néha összegabalyodnak és forgalmi dugót okoznak a fejünkben. Ütközésükkor idegessé, akár depresszióssá, legtöbbször pedig általában szomorúvá válunk.
Gondolatainkról érdemes tudatosítani, hogy csak azért, mert az elménkben jelen vannak, nem jelenti azt, hogy az objektív valóságot képviselik. Sokkal gyakrabban egy képzeletet takarnak, mint valós megfigyelésen alapulnak. Tehát ha kiegyensúlyozottak szeretnénk lenni, elengedhetetlen, hogy nem hiszünk el mindent, amit gondolunk.

Az embernek rengeteg gondolata van. Gyakran direktben irányítjuk azokat, hiszen bizonyos kérdéseket megvizsgálunk. Gondolataink átfolynak az elménken, és valamilyen eszméletlen erővel mozognak. Ezek a gondolatok lehetnek pozitívak, semlegesek, vagy negatívak is. Különösen aggasztóak is tudnak lenni, ha szorongást okoznak vagy önkritikát tartalmaznak, mint például, hogy „soha semmit nem csinálok jól”, „a főnököm azt hiszi, hogy idióta vagyok”.

Amikor egy kis figyelmet szentelsz a gondolataidnak, fel fogod fedezni, hogy intellektuálisan ugyan nem értesz egyet néhánnyal, miközben érzéseid azt diktálják, hogy azok valójában igazak. Például azt hiszed, hogy a főnököd hülyének néz, és úgy érzed, hogy igaza is van. Ha emlékezteted magad azokra a pillanatokra, amikor megdicsért a munkádért, rájöhetsz, ennek a gondolatodnak nincs igazán valóságalapja. Ilyen helyzetekben érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy csak azért, mert mi így érezzük, attól az nem jelenti azt, hogy helyesen is gondoljuk.

Meggyengítheted sok pontatlan, de zavaró hiedelmedet azzal, hogy észreveszed az általad érzett igazság és a megfigyelt igazság közötti konfliktust. Ahhoz, hogy a kihívással szemben hatékonyan tudj megküzdeni, fontos, hogy kitartó legyél. Először is, gyakorolni kell, hogy felismerd azokat a lesújtó, negatív gondolatokat, amelyek ismétlődően belépnek a gondolataidba. Csak következetességgel valósítható meg hatékonyan (bár sokan meditációval vagy mindfulness gyakorlatokkal erősítik ezen képességüket).

Ezt követően csak emlékeztetned kell magadat, hogy a gondolataid nem mindig helyesek. Próbáld meg magad megválaszolni az ellentmondásokat, mint például: nem csak nem hiszem, hogy hülye vagyok, de a főnököm már többször be is bizonyította, hogy elégedett a munkámmal. Ismétléssel a megzavaró gondolat egyre kevésbé lesz erőteljes.

Miközben a stresszkeltő gondolataidat feltárod, olykor felfedezheted, hogy azok relevánsak, máskor pedig rájöhetsz arra, hogy azok inkább az észlelésed termékei, mint a valóságé. Növelve a tudatosságot ezekről a pontatlanul észlelt igazságokról, segíthetnek abban, hogy azokat egyre könnyebben megragadjuk, „elkapjuk”.

Ezen túlmenően ennek a harcnak a figyelemmel kísérésével fejlődik az önismeretünk is. Nagyobb figyelmet szentelünk a fájdalomnak, amit ezek a gondolatok okoznak, és foglalkozunk velünk, átkeretezzük, amely által meg is oldjuk azokat. Ráadásul nemcsak elengedjük a pontatlanul érzett igazságokat, hanem egy pozitívabb, gondosabb módszert is kifejlesztünk önmagunkhoz.

 Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!