Gyerekkorom óta vágytam a lovak közelségére. Talán a családi, lovas anekdoták, talán ezeknek az állatoknak a tekintélyt parancsoló, mégis félénk megjelenése miatt, de ahányszor ló közelébe kerültem, boldogságot és nyugalmat éreztem. A szüleimben, akik sohasem ültek lóháton, a hatalmas, izomtól duzzadó test inkább félelmet keltett, így a lovaglást csak messziről nézve támogatták, s a lovas szenvedély megélése megmaradt felnőttkorom feladatának.
Ma azt gondolom, hogy egy gyerek másképp érez és tapasztal, mint egy felnőtt. Egy ítéletmentes, félelmet még csak a szülei által ismerő gyerek nem a többszáz kilós testet, hanem azt az elemi értéket és érzelemvilágot látja mindenkiben és mindenben, ami nagyon mélyről, az ösztöneiből fakad. A lovaknál például azt a nyílt, érzékeny és játszmák nélküli kapcsolatot, ami ezt az állatot annyira alkalmassá teszi a terápiás munkára.
A lovakat az 1970-es évek óta alkalmazzák állatasszisztált terápiában, mert hozzájárulnak egyaránt a gyerekek és felnőttek gyógyulásához, fejlődéséhez. Túl azon, hogy maga a mozgásforma számos tekintetben pozitív hatással bír (pl. figyelmi rendszer, koncentráció fejlődése, izomzat erősítése), a lovakkal való szipla foglalkozás is pozitív hatással van ránk. A lovak nagy előnye, hogy amellett, hogy prédaállatok, képesek egy ragadozóval (jelen esetben az emberrel) történő együttműködésre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ösztöneiket kiiktatva, gondolkodás nélkül engedelmeskednek. Egy ló állandóan figyel és pásztázza a környezetét, a körülötte lévők hangulatát, mivel ez a faj túlélésének kulcsa. Pont emiatt ez az állat az, amelyik összhangba kerülve az emberrel, úgy reagál ránk, mint senki/semmi más. Nem csak kívül lát minket, de olvas a mozdulatainkban, szívverésünkben, hangulatunkban. Pontosan tudja, hogy mi játszódik le bennünk, a velük együtt dolgozó személyek pedig attól a megállapítástól sem riadnak vissza, hogy a lovak tudják, hogy a velük szemben álló ember milyen: agresszív és durva, vagy inkább meleg és kedves, netán félénk és bizonytalan.
Az International Journal of Clinical and Health Psychology (Rothe, Vega, Torres, Soler, & Pazos, 2005) cikkében a lovasterápiák egészségfacilitáló hatását vizsgálták, és számos meglepő, ugyanakkor a lovasok számára újdonságot nem igazán jelentő tényt hoztak tudományos kontextusba. Azáltal, hogy a ló igazán „lát” minket, segít megismerni a vele foglalkozó személy számára saját érzéseit. Az érzelmi energiák informatívak az állat számára, de számunkra sokszor rejtve vannak. Így igen sokszor megtörténik, hogy mikor mi magunk sem ismerjük fel a szorongásunkat, félelmünket, a ló pontosan tudja, hogy mi zajlik bennünk. Mi, emberek a hétköznapi életünkben gyakran megtanuljuk elpalástolni az érzéseinket. Egy jól rögzült mosoly, a megválogatott szavak elrejthetik a bőrünk alatt minket mételyező, negatív érzelmeinket, de a ló ösztöneiben kódolt képessége által figyel minket, és annak megfelelően reagál ránk. Páldául egy önmagát igenis határozottnak mutató, de belül instabil emberre másképp reagál az állat, mint a közvetlen környezet, aki elvileg legjobban ismeri az illetőt. Önmagunk elől elrejthetjük az érzéseinket, de képtelenség hazudni egy lónak. Ugyanis, amikor egy lóval foglalkozunk, ő visszatükrözi azokat a bennünk zajló folyamatokat, amik bennünk talán nem is tudatosulnak.
Kiknek javasolható a lovaglás?
Önmagát adná a kijelentés, hogy mindenkinek, aki nem fél az állatoktól. Ennek ellenére inkább azt mondanám, hogy mindenkinek, kiváltképp azoknak, akik félnek. Ugyanis a félelem mögött megbúvó érzések megdolgozása nagyon gyorsan látványos eredményt hozhat. Természetesen egy lovasterapeuta pontosan tudja, hogy kivel, milyen tempóban lehet biztonságosan foglalkozni.
Felnőttek és gyerekek számára egyaránt nagy segítséget hozhat a lovasterápia. Laikusok számára a módszer elsősorban a pszichiátriai zavarok (pl. ADHD, autizmus, evészavarok, bántalmazás, szorongás, depresszió) kiegészítő kezelése miatt ismert, de a lovasterápia ma már egyre elterjedtebb személyiségfejlesztő, önismeretfejlesztő terápiás eszköz is. Ezeknél az érzékeny állatoknál a bizalom kiépítése ugyanis egy hosszú, türelmet igénylő feladat, amely idő alatt test és lélek együtt fejlődik. A lóval történő interakciók hosszú sora (etetés, ápolás, gondozás, lovaglás) fokozatosan fejleszti a gyerekek és felnőttek önismeretét. A lóval való kommunikáció során megtanulunk türelmesebbnek és fegyelmezettnek lenni, erősödik a figyelmünk, nő a felelősségvállalás és empatikus készségünk, ami nem csak mások, de önmagunk megértéséhez, elfogadásához és szeretetéhez vezet.
A fent említett tanulmány szerint, a lóval kialakított terápiás kapcsolat hozzájárul a kölcsönös bizalom, tisztelet, szeretet, empátia és feltétel nélküli elfogadás nem csak kimutatásához, hanem a ló általi megtapasztaláshoz is. A magabiztosság, önmagunk hatékonyságának megélése és az önkontroll, amelyek lovasként egyre inkább a természetes önmagunk részévé válik, pedig a mindennapi érvényesülésben és elégedettségben visznek majd minket előre az életben.
A fejlődés alapköve pedig a bizalom, amely akkor válik igazán gyógyítóvá felnőttnek és gyereknek egyaránt, amikor megérezzük, hogyan hat ránk ez a lenyűgöző állat, és amikor megtapasztaljuk azt, ahogy ő elfogad minket és reagál ránk, az igényeinkkel, félelmeinkkel, érzéseinkkel együtt.
Forrás:
Rothe, E.Q., Vega, B. J., Torres, R. M., Soler, S. M. C., & Pazos, R. M. M. (2005). From kids and horses: Equine facilitated psychotherapy for children. International Journal of Clinical and Health Psychology, 5, 373–383.
Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!