Boldog apák napját, mindenkinek! Függetlenül attól, hogy közeli, szoros vagy távoli kapcsolatban állsz a saját édesapáddal, függetlenül attól, hogy él-e, vagy sajnos személyesen már nem tudod megpuszilni, apa vagy-e vagy sem, adj magadnak ma legalább egy pár pillanatot, és gondolkodj el egy kicsit, hogy mit is jelent valójában neked az a szó, hogy édesapa.
Az apák napja nemzetközi ünnep, amelyet hazánkban június harmadik vasárnapján ma már egyre többen ünnepelnek, az apaságról és a szülői szerepről elgondolkodva. A kulcskérdés, hogy vajon ez a nap mennyire fontos számodra, a te érzelmi kalendáriumodban mit jelent? Ha fontos, vajon miért az? Ha nem fontos, miért nem fontos?
Amikor az apák napjára gondolok, a megértésről, a vágyakról, és arról gondolkodom, hogy mit is jelent igazán az édesapa kifejezés. Sokszor messzire kell vándorolnunk ahhoz, hogy megtaláljuk a válaszokat, amelyek ott vannak valahol a szívünk mélyén. Mit csinál egy apa? Mit jelent jó apának lenni? Lehet-e nagyszerű apának lenni, vagy elég „elég jó apának” lenni?
Gondoljuk végig. A modern anya, függetlenül attól, hogy hány nem tradicionális feladatot vállal, továbbra is a család elsődleges nevelője és érzelmi őrzője. Ez a génjeiben van. Az anya lelke ilyen. Ezzel szemben az apa a kromoszómákon és (talán még mindig) a háztartások jövedelmének biztosításán kívül, nem kap olyan széles körben elismert szerepet a gyerek életében, a köztudatban nincs „ünnepelve” hasonlóan mély kapcsolat az apa és a gyermek között. Az utóbbi évtized folyamatos változásai azonban szerencsére ezt megdönteni látszanak. A „modern szülőség” kialakulása zajlik. A régi felvetések felborulni látszanak (Apaság régen és ma), és egyre inkább hangsúlyos, hogy az apaság egyedi és összetett jelenség, amely hatalmas következményekkel jár a gyermek érzelmi és intellektuális fejlődésére nézve.
Legtöbbünk magától értetődőnek tartja: az apák másképp szülők, mint az anyák. Többet játszanak a gyerekekkel, az interakciók inkább fizikaiak, kevésbé intimek, és sokkal inkább a humorral és az izgalommal kapcsolatosak. Bár ez a megkülönböztetés aligha tűnik kinyilváníthatónak, a gyermekek számára az apa mégis egy eltérő világot jelent. Például egy apa sokkal játékosabb, interaktív stílusa kritikus szerepet jelent a gyermek érzelmi önkontrolljának fejlődésére. Hasonlóan, az apa-gyerek kölcsönhatások központi szerepet játszanak a gyerek azon képességének fejlesztésében, hogy a kicsi későbbi életében erős, kielégítő társadalmi kapcsolatokat tartson fenn.
Itt nem egyszerűen az eltérő anyai módszerekről, viselkedésről van szó. Az apa-gyermek kötődés szerkezete is más. Például az alacsony önbecsülésű apák nagyobb negatív hatást gyakorolnak gyermekeikre, mint az olyan anyák, akik nem szeretik magukat. Ezenkívül az apa-gyermek kapcsolat sokkal törékenyebbnek is tűnik, ezért könnyebben meg is szakad például a szülői viszályok során.
A szülői szerepek még mindig kulturális viták tárgyai. Kevéssé vitatható az a tény, hogy a 21. század elejéig a tudomány, a társadalom a szülői pszichológiát nagyrészt az anyaság pszichológiájának tekintette. Az apaságról kialakuló új kép miatt azonban a gazdag és mélyen kifizetődő apai élmény lehetősége ma sokkal nagyobb, mint évekkel ezelőtt. Az apaságban rejlő lehetőségek kihasználása minden eddiginél jobb feltételekkel bír.
Az apával való kapcsolat – hasonlóan az anyákhoz, már gyermekkorban megszilárdul. Bizonyos értelemben az apák arra ösztönzik gyermekeiket, hogy megbirkózzanak az anya-gyerek köteléken kívüli világgal – a klasszikus megközelítés szerint. De a valóságban ennél jóval többről van szó, az apai viselkedés hatására úgy tűnik, a gyerekek olyan komplex készségeket alakítanak ki, amelyet későbbi, felnőtt életükben kamatoztatni tudnak. Először is például a játékon keresztül megtanulják, hogyan olvassák az apa érzelmeit, arckifejezéseit, hangja és nonverbális jelei segítségével, és ennek megfelelően megtanulnak azokra válaszolni. Apa most tényleg üldözni fog, vagy csak viccel? Ez most tényleg fájt apának vagy csak viccből sír? Apának van kedve játszani, vagy fáradt? Másodszor, a gyerekek megtanulják, hogyan kommunikálják érzelmeiket mások felé. Egyik gyakori példa, hogy a gyermek sírással jelzi, ha apa túl durván játszik, vagy megijed. A gyerekek megtanulják jelezni, ha valami nem tetszik nekik.
Az ilyen érzelmi „mesterkedések” következményei messze hatóak. Serkentő, érzelmileg feszítő helyzetek sikeres leküzdésével a gyerekek megtanulják, hogy valóban hatással lehetnek mind a belső ügyekre (érzéseikre), mind a külső világra (apjuk cselekedeteire). E tekintetben kapcsolódik az apa-gyermek kapcsolat minősége a gyermekek későbbi életkepésségére, a frusztráció kezelésére, az új dolgok felé való nyitottságára, vagy a problémamegoldó képességére is. Egyszóval, megtanulják a szituációk érzelmi intenzitását szabályozni. Természetesen nemcsak az apák taníthatják meg ezeket a képességeket, azonban ez a szerep gyakran az apákra esik.
A kapcsolat minősége később, felnőttkorban is legalább olyan fontos, mint gyermekkorban. Ekkor azonban az egymásra való odafigyelés felelőssége közös, a gyermekkel együtt. Nemcsak az édesapának, hanem a felnőtt gyermeknek is ugyanakkora hatása van a jó viszony ápolására. A következő rövid videó - az online tér kapcsolatainkat deformáló hatásán keresztül - szemlélteti és üzeni erősen a személyes jelenlét, az odafigyelés fontosságát.
A pár felsorolt példa csak néhány bizonyíték arra, hogy már életünk kezdeti időszakában és a későbbi életünkre is milyen nagy hatása van nemcsak az édesanyákkal, hanem az édesapákkal való kapcsolatunknak is. Becsüljük meg és ünnepeljük az édesapákat!
Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.
Forrás:
https://www.psychologytoday.com/us/articles/199605/fathers-time
https://www.youtube.com/watch?v=COLi-XvgezQ